Danke sün, májkrém – nyelvtanulás gyermekkorban

Gyorsan ragad rájuk a második nyelv, de valóban idegen nyelvű órán van a helye a négyéves óvodásnak?

A legfontosabb érvük azoknak, akik a gyermek minél korábbi idegennyelv-elsajátítását szorgalmazzák, hogy az óvodások nagyon könnyen veszik a nyelvi akadályokat. Ráadásul motiváltabbak, gondtalanul, kreatívan és gyorsan ragad rájuk a második nyelv. Sokan viszont úgy gondolják, hogy a gyermeknek ebben az életkorban a mozgás, a játék, és a szülővel eltöltött idő a legfontosabb, azt ugyanis pótolni már később nem lehet, viszont rengeteg lehetőség adódik később is még nyelvet tanulni. Akkor most vigyük idegen nyelvet tanulni a porontyot vagy nem? Erről kérdeztük dr. Klein Ágnes nyelvészt, a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Kar főiskolai docensét és dr. Eigner Bernadett pszichopedagógust, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar (ELTE BGGYK) PhD egyetemi adjunktusát.

Ha adott a megfelelő időkeret, a tárgyi és személyi feltételek, akkor a második nyelv elsajátítása akár óvodában is elkezdődhet – véli dr. Klein Ágnes nyelvész.

– Milyen pozitív és negatív aspektusai vannak az óvodás korban vagy akár korábban elkezdett idegen nyelv elsajátításának?
– A nyelvi akadályokat könnyebben veszik ezek a gyerekek. Motiváltabbak, mert nem érte őket negatív kritika nyelvi tehetségükről, mert érdekli őket, amiben részt vesznek, ezért magasabb szintű nyelvi odafigyelés is jellemezi őket. A minél korábbi kezdés pedig az adott nyelven elért eredményt pozitív irányba befolyásolja, ugyanis kialakít egy nyitottságot. A gyermek nem lemond arról, hogy figyeljen, mert úgysem érti, hanem figyel, mert már tudja, hogy képes érteni. A számukra kedvező környezetben gondtalanul, kreatívan, szorongásmentesen nyilatkoznak meg akár a második nyelven is. Ehhez persze tanítás szükséges, mégpedig minőségi és mennyiségi módon, amely állandóan és megbízhatóan kíséri végig a gyerekeket egész nap.

– Hogyan befolyásolja a gyermek anyanyelv-elsajátítását az idegen nyelv? Gyakori vád ugyanis, hogy idegen nyelv mellett nem tudja megtanulni a gyermek az anyanyelvét, pedig az iskolás kor előtt talán ez lenne a legfontosabb feladata.
– Az a nyelv, amelyen már tapasztalatokat szerzett, az fogja irányítani a második nyelv elsajátítását. Igyekszik a második nyelven szerzett szavakat átalakítani, „értelmet” adni nekik úgy, hogy az első nyelven már ismert szó alakját átformálja (danke sün (schön) helyett, májkrém (májkéferkrém)). A két nyelv elsajátítása, illetve ebben az esetben az egyik fejlesztése, mélyítése párhuzamosan zajlik a másikkal való ismerkedéssel. Ez nem két egymást kizáró, hanem egymást erősítő, kölcsönösen tisztázó folyamat.

– Össze tudnak keveredni a gyermek fejében a különböző nyelvek? Hány nyelvet tud megkülönböztetni egy 3-4 éves gyermek? És később?
– Egy óvodáskorú gyermek már tudatában van annak, hogy milyen nyelvet használ, és annak is, hogyha más nyelven szólnak hozzá. Nem nevezi nevén, de azt jelzi, hogy nem úgy beszél, ahogyan én. Az újabb kutatásokban minden jel arra utal, hogy a nyelvek megkülönböztetése a kétnyelvű környezetben nevelkedő csecsemőknél még a beszéd előtt elkezdődik. A csecsemők felismerik két nyelvük hangzását és különbséget képesek tenni köztük. A gyermek először is kialakít egy szókincset, amely mindkét nyelv elemeit tartalmazza. Ritkán találunk a két nyelvben egymásnak megfelelő jelentésű szavakat. A kétszavas mondatok megjelenésekor a mondatokban mindkét nyelv szavai megtalálhatóak, de a kor előrehaladtával a nyelvkeverés folyamatosan és rohamosan csökken.

– Négyévesen még versikéket tanulnak a gyerekek többnyire óvodás nyelvfoglalkozáson. Megéri ezért drága tanfolyamra íratni a gyereket? Vagy érdemes tízéves koráig várni, amikor is már tudatosan tanulja a nyelvet?
– Ezt természetesen minden szülő eldönti, hogy ez célszerű és megéri vagy nem. Pénztárca és idő kérdése. A versikék elsajátítása nem nyelvelsajátítás, az annak csak érdekes része, módszertani kiegészítése egy a második nyelven jól megszervezett nap során. Gyermekek könnyen elsajátítanak más nyelven szavakat, versikéket, ám a gyakran nem használtakat hamar elfelejtik – zárta szavait dr. Klein Ágnes nyelvész.

Az angol nyelven történő játék, mesélés, beszélgetés kellemes elfoglaltság lehet, de jelentőségét nem kell túlmisztifikálni – véli dr. Eigner Bernadett.

– Hogyan hat a gyermek fejlődésére a (viszonylag korán) óvodás korban elkezdett nyelvtanulás? Milyen hátrányai és előnyei lehetnek a gyermeknek ebből pszichológiai értelemben?
– Azok táborába tartozom inkább, akik nem különösebben hívei a korai nyelvtanulásnak, bár ez inkább nyelvelsajátítás, nem tudatos tanulás. Egy átlagos gyerek számára nem tartom olyan égetően fontosnak és sürgetőnek, azt gondolom, iskolás korban lesz még elég idő a nyelvtanulásra, gyakorlásra. Ez az idő még elsősorban az anyanyelvi-kommunikációs képességek elsajátításának, valamint a szabad játéknak, mesének, mozgásnak az időszaka kell, hogy legyen. A gyerekeknek ebben az életkorban a szabad felfedezés, a mozgás szabadsága, a játék kreativitása lenne a legfontosabb. Azért is főleg az anyanyelvükön, mert elég sok kisgyermeknek van manapság nehézsége az összpontosításban, kommunikációs, magatartási vagy beszéd területeken. Inkább iskolás korra javasolnám a kezdést, amikor már biztos alapokon áll az anyanyelv, és már megtanult írni-olvasni a gyermek. Az angol nyelven történő játék, mesélés, beszélgetés kellemes elfoglaltság lehet, de jelentőségét – miszerint ezen bármi is múlik a későbbi iskolai vagy életbeli „beválást”, teljesítményeket, sikereket tekintve – nem kell túlmisztifikálni.

– A szülők nyilván minden jót megadnának a gyermeküknek későbbi boldogságukat elősegítendő, gyakran azonban a sok külön foglalkozás mellett nem jut idő gyermeknek lenni. Hol a határ?
– Az a legboldogítóbb a gyermek számára, ha megtapasztalja, hogy a szülők zsúfolt naptárába ő is belefér. A gyermek attól érzi a szülő szeretetét, gondoskodását, ha az nemcsak odafigyel rá, hanem saját maga érzelmi és fizikai valóságát, idejét is gyermekének adja, ezzel azt üzenve: fontos vagy nekem, fontos a veled töltött idő. Általában igen kevés idő jut a gyerekekkel való minőségi együttlétekre, mivel a sok teendő, program fontosabb szokott lenni. Érdemes lenne odafigyelni az arányokra is; a családi együttlét mindig férjen bele az időbe, és mellé annyi program, különóra, amennyivel a gyermek „elbír”. Elbírja a gyerek azt a programot, ami őt érdekli, amiben tehetséges. Nem bírja el azokat a programokat, amik azért vannak, hogy a szülői elvárásokat, vágyakat beteljesítsék, ahol teljesítményt, sikert és produktumokat várnak el.

– Egy kis angol belefér még? Mire kell figyelnie a szülőnek?
– Egy kis angol beleférhet még, persze, de sok függ attól, milyen formában, milyen életkorban, milyen gyereknek. Elsősorban iskolás korban, bár érdemes először az iskola nyújtotta lehetőségeket, tanórákat megnézni, hátha az is elég – mondta végül dr. Eigner Bernadett.

Rengeteg tehát az érv pró és kontra is, van min gondolkodnia a szülőknek. Minden gyerek más és más, így egyénileg érdemes mérlegelni a szempontokat. A legfontosabb talán mégis az, hogy ne a szülői elvárások és vágyak beteljesülése miatt vigyük a gyereket nyelvi foglalkozásra, és ne várjunk el türelmetlenül teljesítményt, mert az a visszájára sülhet el.