Ez a teknős az egész világ környezetvédelmi mozgalmának jelképe – jelentette ki a múzeum igazgatóhelyettese, Michael Novacek. A hüllőt a kihalás fenyegette 20 ezer állat- és növényfajnak szentelt kiállítás részeként tették közszemlére a hét végén. A tetemet úgy preparálták, hogy az a lehető legnagyobb kiterjedésében – előre nyújtott fejjel és kitárt végtagokkal – legyen látható.
A 75 kilogramm súlyú és 1,5 méter hosszú preparátum január 4-éig marad New Yorkban, utána visszatér szülőhazájába, Ecuadorba. A vélhetően több mint 100 évesen elpusztult óriásteknőst 1971-ben fedezték fel a páratlan élővilágáról ismert Galápagos-szigeteken, Ecuador partjainál, és hosszú időn át faja, a Pinta-szigeti teknős (Chelonoidis nigra abingdonii) utolsó élő képviselőjének számított.
Az állat elsősorban a szaporítására tett kísérletek révén állt a figyelem középpontjában, de a tudósok minden arra irányuló törekvése, hogy egy rokon alfaj nőstényeivel pároztassák, kudarcba fulladt. A szigetek legnagyobbikán, az Isabelán azonban 2012 nyarán találtak 17 óriásteknőst a kihaltnak vélt faj génjeivel. A New York-i múzeum szakemberei elmondták, hogy Magányos George bebalzsamozása volt a legnagyobb kihívás, amellyel eddig szembesültek. Különösen az állat pontos testtartásának és színeinek az eltalálása volt nehéz – nincs például fénykép a szeme színéről, ezt egyéb adatok alapján próbálták rekonstruálni.
A Galápagos-szigeteken egykor 300 ezer óriásteknős volt, a populáció azonban a XVIII–XIX. században megtizedelődött a bálnavadászok és a kalózok miatt. Manapság az óriásteknősök különböző alfajainak mintegy 30-40 ezer példánya él az Ecuadorhoz tartozó szigetcsoporton, néhányuk akár 1,8 méter hosszúra is megnőhet és több mint száz évig elélhet.
