A hetvenes években sokan kételkedtek egy fiatal német kutatóorvos meggyőződésében, miszerint a vírusoknak komoly szerepük lehet a rák kialakulásában. Harald zur Hausen már akkoriban publikálta elméletét a humán papillomavírus és a méhnyakrák kapcsolatáról. Sokévi kutatómunka során derült fény arra, hogy a hpv-nek több mint száz típusa létezik, s ezek közül a kockázatosabbak csaknem kivétel nélkül kimutathatók a méhnyakrákos szövetekben. A professzor felfedezéséért 2008-ban orvosi Nobel-díjat kapott.
A hpv a leggyakoribb szexuális úton terjedő vírusfertőzés. A statisztikai adatok szerint a méhnyakdaganatok csaknem száz százalékában kimutatható a humán papillomavírus jelenléte, a végbélnyílás daganatainál (ami nem a vastagbélrákot és végbélrákot jelenti) 15-20 százalékos, a hüvelydaganatok és péniszrákok, valamint a fej-nyaki tumorok esetén pedig 30 százalék körüli a kimutathatóság.
