A tanulmányt készítő tudósok egy éven keresztül vizsgálták a világörökségnek nyilvánított barlang állapotát. Arra jutottak, hogy a több mint 14 ezer éves barlangrajzokat bizonyos mikroorganizmusok elszaporodása és a szén-dioxid szintjének emelkedése veszélyezteti leginkább, de a beszivárgó víz is árt a képeknek. A kutatók azt javasolták, hogy telepítsenek a barlangba szellőztetőrendszert – írta pénteken az ABC című spanyol napilap.
Az Altamira-barlangot tizenhárom éve zárták be a festmények rohamos pusztulása miatt, és épp a kutatást segítendő nyitották meg részlegesen a látogatók előtt februárban, szigorú feltételek mellett. A barlangot hetente egyszer egy ötfős csoport keresheti fel, amelynek tagjait az Altamira Múzeum látogatói közül sorsolják ki. A szerencsés turisták kizárólag speciális overallban és maszkban léphetnek a barlangba, ahol mindössze 37 percig tartózkodhatnak vezető kíséretében.
A szakemberek szerint az emberi jelenlét ebben a formában alig befolyásolja a barlang környezeti viszonyait. Korábban azt feltételezték, hogy a turisták miatt nő meg a hőmérséklet és a relatív páratartalom odabent, és ez teszi tönkre az alkotásokat.
A vizsgálatok bizonyították azt is, hogy az Altamira-barlang teljes bezárása nem állítaná meg a falfestmények pusztulási folyamatát. Ezért a jelenlegi feltételek mellett továbbra is látogatható lesz, ám egyelőre csak 2015 februárjáig. A tervek szerint akkor döntenek majd arról, hogy hosszú távon folytatódhatnak-e, és ha igen, miként ezek a látogatások.
A falfestményeiről híres barlangra 1868-ban egy vadász talált rá véletlenül. A paleolitikum (őskőkor) művészetének legismertebb lelőhelye az észak-spanyolországi Santandertől 30 kilométerre nyugatra fekszik. A 280 méter hosszú, több teremből, folyosóból álló mészkőbarlangban 1879-ben az ásatást vezető Marcelino de Sautuola kislánya fedezte fel a mennyezeten az ősember festményeit. Valódiságukat csak 20 évvel később ismerték el, amikor Franciaországban is találtak hasonló barlangfestményeket.
