Samsung Gear 2 teszt – A második generáció

Miképpen teljesít a Samsung okosórája? Az Androbit tesztjéből megtudhatja.

Valamilyen oknál fogva még nem érkezett meg fizikai valójában a szerkesztőségbe a Samsung második generációs okosórája, a Tizen-alapokon dolgozó Gear 2. Viszont a mostani okosóralázban, ahol a gyártók egymásra licitálva mutatják be egyre vadabb elképzeléseiket, itt az ideje tesztelni a koreaiak eggyel korábbi óráját. Szerencsére a Samsung hazai képviselete ebben partner volt, és biztosították számunkra a Gear 2-t.

Sokan még így, az Apple Watch leleplezése után sincsenek tisztában, hogy milyen főbb szekciókra osztható a karon viselendő eszközök csoportja. Érdemes hát tiszta vizet öntenünk a pohárba ilyen téren.

A tradicionális értelemben vett okosórák olyan időmérők, amelyekre applikációk telepíthetők, van kijelzőjük, ami a legtöbb esetben egy kapacitív panel, továbbá képesek megjeleníteni a telefonunk értesítéseit is és azok kezelése sem okoz problémát. Extraként kerülhet beléjük kamera, valamint telefonálási funkció, de ezektől függetlenül is már lehet okos az óránk. Erre igazán eklatáns példa a Pebble, valamint a Gear széria modelljei, vagyis tesztünk alanya is idetartozik.

A connected órák (sajnos teljesen magyarított nevet nem lehetett kreálni ennek a kategóriának, mert a kapcsolt óra elég bugyután hangzik, így maradt a félig angol, félig magyar megoldás) mutatják az időt és a telefonon történő interakciókat továbbítják a csuklónkra. Ennyi, és nem több. Itt nincs mozgásfigyelés és extra alkalmazások sem, azonban például az okosórákhoz hasonlóan innen is lehet léptetni a zeneszámokat, amelyeket épp hallgatunk. A nagyobb gyártók közül a Sony választotta ezt az utat, méghozzá az egyszerűen Smartwatch névre keresztelt termékcsaládjával, amelynek nincs túl jó visszhangja, emiatt rukkolhattak elő a Smartbanddel, amely újból elhasalt többek között a legutóbbi Androbit-teszten is.

Az okoskarkötők (fitneszkarpántok) nem okosórák, de nem is connected órák, ugyanis rájuk nem telepíthetők extra alkalmazások, valamint a telefon értesítéseit sem képesek a felhasználónak tolmácsolni. Ezeknek a kis eszközöknek a feladata mozdulataink megfigyelése, lépteink monitorozása, a sebességünk méricskélése, illetve a legtöbb esetben már az alvásunk rögzítése is. A fitneszkarpántok közül kiemelkednek a Fitbit termékei, leginkább a Force és a Flex. Mindhárom verzió közül ezek a legolcsóbbak is, hiszen mindössze a testünket tanulmányozzák, a telefonon csak az adatokat képesek megjeleníteni.

Csomagolás, külső

Amíg a Gear Fit egy apró, nem annyira feltűnő eszköz, addig a Gear 2 egy hangsúlyos, meghatározó masina. Az utcán, a szűkebb és a tágabb környezetemben is feltűnést keltett, hogy egy ilyen, nem mindennapi gép kapott helyet a bal csuklómon. A méretei is tiszteletet parancsolóak: az egy centiméter vastag okosóra 68 grammos tömegével minden, csak nem észrevehetetlen.

A készülék 24/7 viselhető, vagyis a töltési ciklusok kivételével sosem kell levennünk, hiszen IP67 szerint van certifikálva, ez pedig azt jelenti, hogy teljességgel vízálló. A Gear Fit is egy jelöletlen dobozban érkezett hozzánk, vagyis a kereskedelmi forgalomba kerülő egységek pakkjáról nem tudunk nyilatkozni. A kartonban a karpántot, a felpattintható töltőt, valamint az ahhoz használatos kábelt és töltőfejet találni. Egyébiránt minden microUSB 2.0-s csatlakozóval ellátott Samsung töltővel lehet tölteni az eszközt, vagyis ebben nem különbözik az okostelefonoktól.

A Gear 2 két jól elkülönülő, azonban egymástól sérülés nélkül nem elválasztható részből áll: ezek nem meglepő módon a pánt, illetve maga az óra. Az elsőgenerációs Gearhez képest hatalmas változás, hogy a mikrofon és a hangszóró nem a pánt csatolófelületébe került, emiatt azt jóval vékonyabbra lehetett legyártani. Hatalmas különbségeket viszont azért nem fogunk találni, mert a formavilág alapjában véve ugyanaz maradt, csupán finomítottak az alapkoncepción.

Az okosóra továbbra is rengeteg minőségi fémet és üveget tartalmaz, utóbbi ütés- és karcálló, a fém viszont az átlagnál sérülékenyebb. A Gear Fitben már jelen lévő tervezési hibát viszont nem orvosolták: a pulzusmérő még mindig magában az órában kapott helyet, ez azonban nem jelent meglepetést. Hogy miért nem? Mert túlságosan meg kellene vastagítani az alsó részeket ahhoz, hogy oda beférjen még a kis kiegészítő. A konstrukció olyannyira hibás, hogy nekünk a tesztidőszak alatt egyszer sem sikerült normális értéket kapnunk.

A beüzemelés viszont az elődökhöz hasonló maradt, vagyis nem túl nagy ördöngösség. Az egyetlen fizikai gombot megnyomva életre kell kelteni a Gear 2-t, majd a telefonunkra letöltött Gear Managerben kell csatlakoztatni a két koreai gyártmányt egymáshoz. Gyerekjáték a folyamat.

Kijelző

Jelen esetben is hatalmas szerepet kap a kijelző, egyes esetekben pedig az alatta található gomb. Az 1,63 hüvelyk átmérőjű panelen 320×320 pixel kapott helyet, ami a kurrens zászlóshajókhoz képest korántsem biztosít acélos képpontsűrűséget, de egy ilyen fiatal termékkategóriában már megfelelőnek tekinthető. Ez részben a Super AMOLED képernyőtechnológiának is köszönhető, ami a fantasztikus kontrasztarányával, kimagasló szaturációval, illetve napfényben való láthatóságával emelkedik ki az átlagos órák megjelenítői közül.

A teljes tesztet és további digitális híreket az Androbit oldalán olvashatja.