Gustavo Araoz és Boguslaw Szmygin, az ICOMOS konzerválás-elméleti tudományos bizottságának főtitkára azért érkezett Magyarországra, hogy részt vegyenek a magyar örökségvédelem jelenét bemutató és jövőbeli kihívásaira válaszokat kereső, Jövő az örökségnek – Örökség a jövőnek című, egyéves programsorozat záró konferenciáján, Balatonfüreden.
A szakemberek az örökségvédelem elveiről és nemzetközi helyzetéről beszéltek csütörtök este a sajtónak.
Gustavo Araoz a magyar műemlékvédelem nemzetközi megítélésével kapcsolatban kitért arra, hogy világszerte, így Magyarországon is mint tendencia megállapítható, hogy a gazdasági érdekek legtöbbször nagyobb hangsúlyt kapnak a műemléki rekonstrukciók során mint bármilyen más érték. Ennek legnagyobb megjelenési formája, hogy a kulturális örökségekre elsősorban kulturális turisztikai elemként tekintenek, és sokszor történetileg nem pontos rekonstrukciókat hajtanak végre.
A szakemberek egyöntetűen hangsúlyozták, hogy szintén nemzetközi probléma, hogy a legtöbb országban leginkább az ikonikus épületek rendbetételére koncentrálnak, azonban azok a kisebb értékek, amelyek a globális kulturális örökség alapját képezik elpusztulhatnak. Boguslaw Szmyginic megemlítette, hogy az ország nemzetközi megítélést rontotta az a tény, hogy Magyarország kilépett a Kulturális Javak Megőrzésének és Helyreállításának Nemzetközi Tudományos Központjából, az ICCROM-ból. „Ez a tény nagy problémákat vet fel és aggodalmasak tekinthető, hiszen az ICOMOS számára a legfontosabb az, hogy az országok együttműködjenek és egymás tapasztalatait felhasználva jobb eredményeket tudjanak elérni helyi szinteken” – hangsúlyozta.
A szakember a lengyelországi ICOMOS Nemzeti Bizottság elnökeként azt is kiemelte, hogy bár fontos a jó nyugati példák elsajátítása, de legalább ilyen jelentőséggel bír a közös múlt és a közös problémák miatt a helyi közösségek összefogása, együttműködése.
A beszélgetésen a Velencei Karta irányelveiről is szó esett. Ezzel kapcsolatban Gustavo Araoz elmondta, hogy az idén 50 éve megalkotott, a műemlékek és műemlékhelyszínek konzerválásra és restaurálásra vonatkozó, 13 határozatot tartalmazó dokumentum még mindig követendő példának és helyes útmutatásnak tekintendő az anyagvédelem szempontjából, komplexitását azonban növelni kell, hiszen az egyezmény születése óta kibővült a kulturális örökségek fogalomköre. „Már nem csak az épületet kell megőrizni, hanem a tudást is meg kell védeni, amelynek köszönhetően ezek az épületek elkészülhettek” – mutatott rá.