Az Európai Fajmegőrzési Program segítségével két nőstény gepárddal (Acinonyx jubatus) gazdagodott a Nyíregyházi Állatpark gyűjteménye.
A kétéves, Taiga és Tiara nevű állatok Franciaországból érkeztek Nyíregyházára, a karantén lejárta után már elfoglalták helyüket a park Tarzan ösvényének kifutójában – tájékoztatta Révészné Petró Zsuzsanna szóvivő az MTI-t.
„Jelenleg is zajlik a két gepárd összeszoktatási folyamata a park 2007-ben érkezett tenyészpárjával annak érdekében, hogy a későbbiekben a négy állat közös kifutórendszerben éljen” – tette hozzá.
A gepárdot a többi macskafélétől nyúlánk testalkata, hosszú lába és viszonylag kis feje különbözteti meg. Mancsain csak félig visszahúzható karmok vannak, ez nagyobb kapaszkodási lehetőséget biztosít nagy sebességnél, és segít a gyorsulásnál és a manőverezésben. Nemének tudományos neve görögül „nem mozgó karom”, míg a fajnév latinul sörényest jelent.
Bundájának mintázata kis kerek foltokból áll, a legfontosabb ismertetőjegye pedig a „könnyminta”, mely a szem belső sarkától a száj sarkáig fut. Sok macskafélétől eltérően a gepárdok már megszületésükkor is viselik jellegzetes pettyeiket.
Leggyakrabban kora reggel vagy alkonyatkor néz élelem után, amikor nincs meleg, de még elég világos van. A gepárdok inkább hagyatkoznak látásukra, mint szaglásukra. A zsákmányt – amely jó részt 40 kilogramm alatti növényevőkből áll – lopakodva közelítik meg, azután támadnak. A farkukat használják egyensúlyozásra, szükség esetén így éles kanyarokat is be tudnak venni. A hajsza gyakran kevesebb, mint egy percig tart, és ha a gepárd elhibázza, inkább felhagy az üldözéssel.
A gepárd már régóta áll az ember szolgálatában: már az ókori egyiptomiak is tartották őket háziállatként, megszelídítették és vadászatra képezték ki az állatokat. Ez a speciális vadászati mód elterjedt az ókori perzsák körében, valamint India-szerte is divatos volt. Később fejedelmi jelképpé vált, a mongol kánok kedvelték ezt az állatot, de még a 20. század indiai hercegei is előszeretettel vadásztak gepárddal.
