A félezer kilométer hosszúságú vulkanikus régió Melbourne-től a dél-ausztráliai Mount Gambier városig húzódik. Az elmúlt négymillió évben a térségben 400 vulkánkitörés volt, a legutóbbi ötezer éve történt.
„Ausztrália ezen részén a vulkánkitöréseket egészen más folyamatok generálják, mint a világ más tájain, ahol a tűzhányók általában a kőzetlemezek határain, lemeztektonikai mozgások eredményeként törnek ki. Ilyen például a Csendes-óceán partjain végigfutó sávszerű földrajzi régió, a Tűzgyűrű, amely mentén különösen sok működő és szunnyadó tűzhányó helyezkedik el” – magyarázta a kutatásokat irányító Rhodri Davies professzor.
Az ANU kutatóinak első ízben sikerült feltérképezniük a kontinentális kéreg vastagságát a földrészen. Méréseik alapján kiderült, hogy a viszonylag sekély, 200 kilométeres fészekmélységű vulkanikus tevékenység Ausztrália azon részére volt jellemző, ahol az ősi, 2,5 milliárd éves masszív kéreg találkozik a „mindössze” 500 millió éve kialakult vékonyabb kéreggel. A „méretkülönbség” feszültséget generál a földköpenyben, ami miatt a mélyebb rétegekből úgynevezett köpenyhőoszlopok (köpenycsóvák) áramlottak a felszín felé.
Az áramlatok modellezésére az ausztrál szuperkomputert, a Nemzeti Számítástechnikai Infrastruktúrát alkalmazták, az elvégzett számítások azt is kimutatták, hogy a vulkanikus tevékenységnek egy másik oka is volt, mégpedig az, hogy a kontinens évenkénti 7 centiméteres „sebességgel” északra, Új-Guinea felé vándorol.
„Az elmúlt ötezer évben nem volt vulkánkitörés, így semmi ok a pánikra. Mindazonáltal a térség még mindig aktív, így nem lehet kizárni egy jövőbeli vulkánkitörés lehetőségét sem” – fogalmazott a kutató.
További terveit ismertetve Rhodri Davies elmondta, hogy módszerével vállalkozik a világ más pontjain lévő „rendhagyó” vulkanikus tevékenység elemzésére. „Körülbelül félszáz hasonló, elszigetelt vulkanikus régió van a világon, némelyikük rejtélyét talán sikerül megfejtenünk” – hangsúlyozta az Ausztrál Nemzeti Egyetem tudósa.
