Megoldódott az óriáskarú dinoszaurusz fél évszázados rejtélye

Kiderült, hogy az egyik legbizarrabb dinoszaurusszal van dolgunk, amelynek külseje túlszárnyalja a képzeletünket.

Egy nemzetközi kutatócsoportnak sikerült megoldania egy titokzatos óriáskarú dinoszaurusz rejtélyét, amely ötven éven át tartotta izgalomban az őslénykutatókat.

Az 1960-as évek közepén a kutatók két hatalmas dinoszauruszkar csontjait tárták fel Mongóliában, majd évtizedeken át folytak a találgatások arról, hogy milyen állathoz tartozhattak a gigászi végtagok. A szakemberek most a titokzatos őslény testének többi maradványát is megtalálták, és megállapították, hogy a teremtmény még annál is furcsább volt, mint ahogy korábban gondolták.

„Kiderült, hogy az egyik legbizarrabb dinoszaurusszal van dolgunk, amelynek külseje túlszárnyalja a képzeletünket” – fogalmazott Juong Nam Li, a Nature című folyóiratban szerdán közölt tanulmány vezetője, a dél-koreai Geotudományok és Ásványi Erőforrások Intézetének igazgatója.

Fél évszázadon keresztül a kutatók mindössze annyit tudtak a teremtményről, hogy hatalmas, mintegy 2,4 méter hosszú alkarjai voltak, amelyek három darab, szintén méretes karomban végződtek. Az őslény neve, a Deinocheirus mirificus is szokatlan, rémisztő kezeket jelent. Az állat külsejére vonatkozó találgatások a zsákmányát hatalmas karmaival megragadó, T-rex típusú ragadozótól kedve egészen a méretes karjaival a fákon himbálódzó óriási, lajhárszerű állatig terjedtek.

A Mongóliában feltárt két, szinte teljesen ép csontváznak köszönhetően azonban most vége a spekulációknak. A nemzetközi szakemberekből álló kutatócsoport szerint a Deinocheirus mirificus hatalmas volt: a majdnem öt méter magas, orrától a farka hegyéig nagyjából tizenegy méter hosszú állat hat-hét tonnát nyomott, és testén itt-ott tollak meredeztek. Megnyúlt feje a kacsáéra emlékeztető csőrben végződött, nem voltak fogai, és hátán hatalmas „vitorlát” hordozott.

A mintegy hetvenmillió évvel ezelőtt élt teremtény a mai struccok ősi rokona volt. Rövid és zömök lábai hatalmas lábfejekben végződtek, amelyeken a karmok közti széles, lapos csontok akadályozták meg, hogy az állat elsüllyedjen az élőhelyéül szolgáló vizenyős területek mocsaras talajában. A lábak és a döntött, széles csípő alapján a kutatók arra jutottak, hogy a dinoszaurusz valószínűleg nagyon lassan mozgott. Gyomortartalmából a szakemberek arra következtettek, hogy növényekkel és hallal táplálkozott: erős nyelve segítségével tudta felszívni a táplálékot a folyók és tavak aljáról.

„Korábban nem voltunk tisztában a funkciójukkal, de most úgy véljük, hogy a hatalmas karmokkal ellátott hosszú alkarok az édesvizekben előforduló fűszerű növények kiásására és begyűjtésére szolgáltak” – idézte Lit a BBC News.