A december végéig látható tárlaton az érdeklődők a hódmezővásárhelyi mesterember személyes sorsán keresztül ismerhetik meg, mit jelentett az első világégés egy katonának, aki hosszú éveket töltött hadifogságban. A kiállítás anyagának jó részét – egy katonanaplót, egy trópusi sisakot, néhány korabeli fotót, egy százéves szerencsehozó lóherét, valamint az orosz fogság megpróbáltatásainak naplóját – a csizmadia leszármazottai adományozták a múzeumnak.
Szabó Lajos 1891-ben született Hódmezővásárhelyen és a város csizmadia mestereinél sajátította el szakmáját. Katonai szolgálatát 1912 nyarán kezdte meg Szegeden a 46. császári és királyi gyalogezred I. zászlóaljában, alakulatával részt vett az első balkáni háború miatt elrendelt mozgósításban. 1914-ben már éppen leszerelés előtt állt, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának és kitört az első világháború. Az ezred Szegeden állomásozó egységeit először rövid időre a déli határszélre, majd a keleti frontra, Galíciába vezényelték.
Szabó Lajos augusztus 30-án Rohatinnál esett orosz fogságba. 1914 végétől 1915 nyaráig különböző csizmadia műhelyekben dolgozott Novo-Nyikolajevszk városában, majd építkezéseken vett részt, végül 1916 nyarán került Borovicsibe. Itt egy fafeldolgozó üzem tulajdonosának szüksége volt csizmadiára, aki a férfit magához vette és házában kialakított egy kis műhelyt, ahol Szabó Lajos a család megbecsülése közepette dolgozott két éven át.
1918. augusztus 9-én, a zűrzavaros oroszországi állapotok idején indult haza. Búcsúajándékul kapta a Malisev családtól a kiállításban is látható sakk-készletet és egy ezüst zsebórát, amelyet büszkén hordott élete végéig. Szabó Lajos röviddel Hódmezővásárhelyre történt hazaérkezése után önálló csizmadia műhelyt nyitott és ötven évig gyakorolta a szakmát. 1968 után már csak kisebb javításokat, foltozásokat végzett 1974-ben bekövetkezett haláláig. A róla szóló kiállítással a rendezők méltó emléket kívánnak állítani Szabó Lajosnak és sorstársainak egyaránt.
