Az állatok a kötelező karantén és állat-egészségügyi vizsgálatok után kiléphettek nagy, füves kifutójukba, ahol a látogatók is megcsodálhatják őket – közölte Veprik Róbert igazgató.
A vadaspark három bika tartásával támogatja a programot, az agglegénycsapat befogadásával tehermentesítik a szaporítást vállaló állatkerteket.
A nagyszarvú mocsáriantilop veszélyeztetett faj, amely már csak Dél-Szudán és néhol Etiópia mocsaras, ingoványos területein él, fogyatkozó létszámban. A háborúkkal gyakran sújtott területen az 1970-es években becsült 32 ezres egyedszám négyezerre csökkent. A vadászat – húsa miatt az ott élők zsákmányként tekintenek az antilopokra –, és a kérődző háziállatok támasztotta verseny okozza a faj folyamatos visszaszorulását természetes élőhelyén.
Európa 21 állatkertjében nevelnek nagyszarvú mocsáriantilopot, amelynek fajmegmentési programja sikeresnek számít. Tenyésztésük során kevesebb bikát tartanak együtt több tehénnel, hímekből idővel felesleg alakul ki. A fiatal hímek vadon is „agglegénycsapatokba” állnak össze, ezt utánozzák az állatkertek is azzal, hogy bikákból alakítanak ki csoportokat. Ezen egyedekből választja ki azokat a program vezetője, amelyek genetikai és viselkedési tulajdonságaik alapján leginkább alkalmasak a szaporításra.
A Szegedi Vadaspark bikái különböző korúak. A fajnál a fiatal hímek barna színűek, az idősebbek feketék, fehér foltokkal, ami impozánssá teszi a közepes méretű – 80-105 centiméteres marmagasságú, 135-165 centiméteres testhosszú és 60-120 kilogrammos – antilopfajt. Nevüket csak a bikák által viselt lantformájú, hátraívelő, akár 80 centimétert is meghaladó hosszúságú szarvukról kapták.
