A lelet ugyanazon egyén bal karjának három hosszú csontja (felkarcsont, könyökcsont, orsócsont). A még 2010. szeptember 10-én tett felfedezésről csütörtökön számoltak be sajtótájékoztatón Párizsban, és egyidejűleg jelent meg róla cikk a Plos One című amerikai tudományos folyóiratban.
„Kivételes” felfedezésről van szó – hangsúlyozta az egyik kutató, Bruno Maureille, a francia Tudományos Kutatások Nemzeti Központja (CNRS) és a Bordeaux-i Egyetem munkatársa. „A lelet Nyugat-Európa eddig kevéssé ismert, a neandervölgyi ember fajához tartozó népességét dokumentálja” – magyarázta a kutató. A tourville-de-riviere-i ember – ahogyan azóta elnevezték – időszámításunk előtt 236 000 és 183 000 között élt, a középső pleisztocén korban. A kutatók inkább „előneandervölgyinek” tartják, szerintük a neandervölgyi emberek inkább 118 000 és 30 000 között éltek.
Alaktani sajátosságaik viszont a neandervölgyiekére emlékeztetnek, és feltételezhető, hogy a testrész ehhez az emberféléhez tartozóé volt – mondta Bruno Maureille. A fosszilis csontok révén nem állapítható meg az ember neme, de a kutatók úgy vélik, hogy felnőtt vagy nagykamasz lehetett. Az emberi maradványok az INRAP nevű francia állami régészeti szervezet megelőző régészeti kutatásakor kerültek elő egy homok- és kavicsbánya feltárásakor, a Szajna egyik kanyarulatában, Rouentól 15, Párizstól 100 kilométerre. „Ezek a legrégibb kövületek Párizstól nem messze. Ha úgy tetszik, ő a legöregebb párizsi” – mondta Bruno Maureille az újságíróknak.
Ez a második hasonló felfedezés Franciaországban. A nyolcvanas évek elején a Pas-de-Calais megyei Biache-Saint-Vaast-ban találtak két koponyatöredéket. Északnyugat-Európában az ebből a korszakból fennmaradt kevés emberi kövület mindössze tucatnyi lelőhelyről származik.
