Tóth Imre kiemelte: tavasszal 33 madárpár fészkelt, közülük 24-nél volt sikeres a költés, a szülőpárok összesen 77 fiókát tudtak felnevelni. A jó arányú költés oka a kedvező időjárás volt, amelynek köszönhetően elszaporodtak a mezei pockok és a güzüegerek a pusztákon és a szántókon, a ragadozó madaraknak így bőven volt táplálékuk.
A kerecsensólyom zsákmányszerző körútján rágcsálók mellett seregélyeket, galambokat, rigókat és varjakat is elejt. A nemzeti park területére a kilencvenes évek közepén telepítették újra a ragadozó madarat, harminc párt helyeztek ki a Nagy-Sárrétre, Gyomaendrőd, Túrkeve és Dévaványa térségébe. A következetes madárvédelmi program eredményesnek bizonyult, 2002-ben volt az első költés a területen, azóta az állomány száma lassan növekszik, és ma már a nemzeti park valamennyi részterületén előfordulnak.
A kerecsensólymok döntő többsége a nagyfeszültségű elektromos vezetékek oszlopaira kihelyezett költőládákban fészkel, ritkán fordul elő, hogy természetes közegben, azaz fákon költenek. Az országban a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a dévaványai–ecsegfalvi puszták részterületén található a legnagyobb természetes közegben fészkelő állomány, összesen tíz pár. A kerecsensólymok nem építenek fészket, parlagi sasok és rétisasok elhagyott vagy megszerzett fészkében nevelik fel utódaikat, illetve mesterséges költőládákban.
Dévaványa térségén kívül Tótkomlós és Csabacsűd térségében élnek kerecsenpárok természetes közegben, fák koronáin. A nemzeti park területein a villanyoszlopokra telepített mesterséges fészkek száma meghaladja az ötvenet – mutatott rá a szakember.
