Jacques Cousteau 1963-ban harminc napot töltött egy víz alatt elhelyezett laboratóriumban, amely a Vörös-tenger fenekére volt rögzítve, ezzel világrekordot állított be. Idén unokája döntött úgy, hogy folytatja a tradíciót, és nagyapjához hasonlóan világrekordot állít fel a korábbi eredmény megdöntésével. A fiatal Cousteau összesen harmincegy napot töltött a víz alatt az Aquarius nevű kutatólaboratórium lakójaként, kilenc mérföldre Florida partjaitól.
Cousteau egy vallomással kezdi a TED-en megjelent beszédét, melyben leszögezi, hogy tulajdonképpen kalandfüggő személyiség. Kisgyermek kora óta igen kíváncsi lélek, véleménye szerint a kíváncsiság az, amely kapcsolatot teremt az egyén és a világ között. A kutató egyik álma volt, hogy a nagyapjához hasonlóan ő is felfedezze az óceánok, tengerek világát, hiszen még mindig jócskán tartogat titkokat a víz alatti világ. Elmondása szerint a Földön 3,4 billió négyzetkilométer víz található, amelynek eddig körülbelül öt százalékát fedeztük fel, éppen ezért úgy látja, még bőven lehet mélyebbre, messzebbre menni, akár tengeralattjáróval is.
Ahhoz, hogy igazán meg tudjuk ismerni ezt a környezetet, ott kell élni, akár egy víz alatti kabinban is – szögezi le.
A tudós már látatlanul is úgy tekintett az Aquariusra, mint egyfajta örökségre, és tudatosult benne, hogy a saját bőrén szeretné megtapasztalni, milyen lehet a víz alatti élet. Ehhez nem volt sok ideje, hiszen az építményt felszínre akarták hozni a közeljövőben. Végül két év felkészülést követően sikerült beköltözni a laboratóriumba, ami olyan volt a kutató számára, mint egy új otthon. Célja nemcsak az volt, hogy a víz alatt éljen, hanem az is, hogy kimerészkedjen, és amennyit csak lehet, megtapasztaljon a környezetből.
A hely lehetőséget és időt adott a szakembereknek arra, hogy feltérképezzék a környezetet, és többet megértsenek a tengerek magával ragadó világból. A planktonok és korallok mellett az állatokkal is foglalkoztak, amelyek idővel egyre közelebb és közelebb merészkedtek hozzájuk. Beszéde során Cousteau egy fényképet is bemutatott a hallgatóságnak, mely egy rájáról és egy őt fürkészű búvárról készült. Bizonyos idő elteltével az állat a társaival együtt odaúszott a kutatólaborhoz, mintha kíváncsiak lettek volna, hogy kik költöztek a szomszédba.
Mivel a lenn töltött idő lehetőséget adott rá, az állatok hozzászoktak az emberekhez: addig csak átutazóban úsztak el az Aquarius mellett, most elkezdtek megállni. Egy példány a misszió mind a 31 napja alatt ott körözött az emberek körül. Így a harmincegyedik nap nem is a rekord felállításról szólt, hanem ez ember és az óceán kapcsolatáról – mondja Cousteau.
A 31 nap nemcsak a kalandról szólt: a folyamatos lent tartózkodás eredményeként háromévnyi tudományos munkát végeztek el egyetlen hónap alatt. Részletesen tanulmányozták a korallokat, planktonokat, és a legkülönfélébb eszközökkel nyertek információt ezeknek az élőlényeknek a viselkedéséről és természetéről. Külön figyelmet szenteltek a ragadozók és a zsákmányállatok viselkedésvizsgálatának. A cápákat és a fűrészes sügéreket is tanulmányozták olyan viszonylatban, ahogy előtte soha nem láthatták őket. A két faj ugyanis néha remekül megfér egymással anélkül, hogy megzavarná a másikat.
A kutatók különleges kamerával dolgoztak a víz alatt, mely húszezer képkockát rögzített egyetlen másodperc alatt, így olyan eseményeket is figyelemmel kísérhettek, amelyek szabad szemmel egyáltalán nem volnának láthatók. A kamera kezelése persze néha nem volt egyszerű, hiszen alapvetően nem az óceán mélyére tervezték, de a segítségével olyan elképesztő viselkedési formákat is képesek voltak rögzíteni, visszanézni és tudományosan analizálni, mint hogy egy tengerfenéken élő sáskarák 0,3 másodperc alatt próbálja elkapni a prédáját. Ez gyorsabb, mint egy 22-es kaliberű golyó sebessége a lövést követően. Több hasonló természeti érdekességet sikerül lencsevégre kapni, kezdve a karácsonyfaféreg szinte láthatatlan visszahúzódásától egészen addig, ahogy egy apró hal éppen homokot köp ki a tengerfenéken.
Az egyik legfantasztikusabb dolog Cousteau szerint mégis az volt, hogy mind a 31 nap alatt volt net az Aquariuson, így végig kapcsolatban voltak a külvilággal, a szeretteikkel, és azonnal meg tudták osztani az eredményeiket, tapasztalataikat a tenger mélyéről. Az oceanográfus még előadásokat is tartott: mindennap több tízezer diáknak mutatta be a tenger mélyén készített fotókat és osztotta meg a tapasztalatait.
Előadása befejező részében Fabien Cousteau arról az álmáról is mesél, hogy idővel a tudás és a kalandvágy elvezethet odáig, hogy víz alatti városokban élhetünk. Nagyapját idézi, aki szerint az emberek megvédik azt, ami fontos számukra. „Semmi sem lehetetlen, csak álmodozni kell, kreatívnak lenni, mert mindnyájunknak szüksége van igazi kalandra, hogy a legsötétebb időkben is csodákat alkothassunk.”
