A tanácskozásra, amelyet az MTA filozófiai és történelemtudományok osztálya szervez az MTA BTK Régészeti Intézete közreműködésével, a magyar tudomány ünnepe rendezvénysorozata keretében kerül sor.
„Nem egy statikus képet akarunk közvetíteni az archeológiáról, újabb leletekről, »szenzációs« felfedezésekről beszámolva, hanem azt szeretnénk megmutatni, hogy a kutatórégészet miként képes önmagukban jelentéktelen apró nyomokból kiindulva egy rég elenyészett világot mozgásba hozni, kézzelfoghatóan érzékeltetni a történelmi folyamatokat és az ezzel járó változásokat. Másrészt szeretnénk demonstrálni a természettudományokkal való szoros együttműködést, együttgondolkodást, amelyek eszköztára nélkül elképzelhetetlen a modern régészet” – foglalta össze a rendezvény céljait Benkő Elek, az MTA doktora, az MTA BTK Régészeti Intézet igazgatója az MTI-nek.
Az előadók mindegyike azt elemzi, hogy különböző korokban mi volt az alapja a leletekben bekövetkező változásoknak. „Új típusú edények feltárásakor felmerül a kérdés, hogy a terméket importálták-e, vagy a módszert hozták-e be, esetleg magát a fazekasmestert telepítették le. Ki vándorol vagy mi vándorol?” – magyarázta Benkő Elek.
E terület egyik fontos előadását Kik vagy mik vándoroltak a népvándorláskorban? – Népek, egyének, kézművesek, állatok, technikák, ideológiák címmel Bálint Csanád, az MTA rendes tagja tartja. Azt elemzi, hogy valójában mindig a népek vándoroltak-e, hogy a technikák, a hagyományok változása mennyire esik egybe az emberi közösségek migrációjával. Alapvetően ezt a kérdést járjuk körbe a többi előadás során is, amelyek az őskortól az Árpád-korig terjedő időszakot ölelik fel.
Mint kifejtette, míg korábban főként a tárgyak formájából és díszítéséből szerezték a régi korokra vonatkozó ismereteket, az utóbbi időszakban a települések szerkezetében és a népességben bekövetkező változásokból merítik a tudást. „Óriási számban kerültek napvilágra az utóbbi években a neolitikum korából származó temetkezések, a csontvázak antropológiai, stabil izotópos és genetikai vizsgálata rengeteg információt szolgáltat a korabeli emberekről, táplálkozásukról, életmódjukról, vándorlásaikról” – érzékeltette a régészet és a természettudományok szoros együttműködését Benkő Elek.
A régészeti intézet igazgatója az előadásokat elemezve kitért a rézkorra és a bronzkorra, amelyek innovációi a mai napig is hatással vannak életünkre.
Ilyen egyebek mellett a kerék és a kocsi feltalálása, a szállítás és az építkezés számos eleme, a metallurgia látványos fejlődése vagy az erősen tagolt társadalmak kialakulása. Mindez az ókori világ megvalósításainak fontos előzményét jelenti.
Borhy László akadémikus a Komárom-Szőny határában folyó ásatások kiemelkedően fontos leletei, feliratos kövei alapján elemzi a változásokat és a folyamatosságot a fontos római határerődítmény, Brigetio életében.
Benkő Elek előadásában a pilisi királyi erdők változásaival foglalkozik. „Azt hihetnénk, hogy az erdő több száz, több ezer éve változatlan, ahogy a stabilitást képviselték a területen lévő középkori egyházi intézmények is. A természettudományi vizsgálatok azonban kimutatták, hogy nem csak az erdő összetétele, növényzete alakult át. Óriási változást jelentett, amikor az Árpád-kor folyamán a királyi magánbirtok eladományozott udvarházainál kolostorok, prépostságok, szerveződtek. Itt alapvetően nem a térségben élő emberek változnak, hanem egy erdős királyi birtok nyer új funkciót, s a szerzetesek új építési és ipari eljárásokat, különféle nyersanyagok hasznosítását, erdőgazdaságot, korszerűbb mezőgazdaságot honosítanak meg” – fejtegette a régészeti intézet igazgatója.
Hozzátette: sok esetben a király vagy a királyné is a területen maradt, a kolostor mellett fenntartott udvarházban/vendégházban töltötte az év jeles időszakait. „Nagy valószínűséggel egy ilyen udvarház közelében érhette a halál Gertrudis királynét, akit vadászat közben gyilkoltak meg 1213-ban.”
A konferencia záró előadását Zsoldos Attila, az MTA levelező tagja tartja, aki a köznép kóborlását, széttelepítését vizsgálja az Árpád-kori Magyarországon. „A rendelkezésre álló források alapján azt elemzi, hogy az Árpád-kori Magyarország változatos összetételű köznépének spontán és ellenőrizhetetlen belső vándorlásait miként szabályozták az uralkodók valamiféle korszerűbb és rendezett világ kialakítása érdekében” – hangsúlyozta Benkő Elek.
