Az immunrendszer működését gátló (immunszupresszív) terápia ellenére a vesetranszplantált betegek 15-20 százalékánál lökődik ki az új szerv. A kilökődés veszélyére utalhat a vérszérum megemelkedett kreatininszintje, amelyből a veseműködés milyenségére lehet következtetni. Kóros mutatók esetében biopsziát végeznek, azaz szövetmintát vesznek a veséből.
Ám mint a Kaliforniai Egyetem kutatói rámutatnak, a szérumkreatinin-vizsgálat nem elég érzékeny, hogy a kilökődés korai stádiumában ki lehessen mutatni a kóros folyamatot. Ráadásul nem elég specifikus ahhoz, hogy szükségtelenné tegye a biopsziát. Ezért sürgető feladat olyan nem invazív (nem behatoló) vizsgálati módszert találni, amellyel időben fel lehet ismerni a kilökődés veszélyét.
A kutatók a napjaink genetikai kutatásainak nélkülözhetetlen eszközét, az úgynevezett kvantitatív polimeráz láncreakciót (PCR) alkalmazták. A vizsgálat keretében 43 olyan gént elemeztek, amelyek kifejeződése megváltozik az akut vesekilökődéses betegeknél. Így azonosítottak egy 17 génből álló „készletet”, a kSORT-ot, amely szignifikáns különbséget mutat az akut vesekilökődés esetén azokhoz a páciensekhez képest, kinek szervezete befogadta az új szervet.
A vizsgálatok arra is fényt derítettek, hogy e gének segítségével meg lehet jósolni az akut vesekilökődést 3 hónappal azelőtt, hogy a veszélyre figyelmeztetnének a szövettani vizsgálatok. „A kSORT egyszerű, markáns és klinikailag alkalmazható vérvizsgálat, amely helyettesítheti a vesebiopsziát” – hangsúlyozzák tanulmányukban a Kaliforniai Egyetem kutatói.
