Az új üzemben gyártott első két utasszállító-típust még Németországban tervezte meg. Az öt utas befogadására képes F.II-t a holland KLM légitársaság már 1920-ban forgalomba állította, az F.III-t 1921-ben, a párizsi repülőszalonon mutatták be. Az F.III törzse négyszögletes keresztmetszetű acélszerkezet volt, amelyet vászonnal borítottak. A belül intarziás falemezzel fedett, elegáns utastér végébe háromszemélyes kanapét, az elé két bőrfotelt szereltek, a luxusérzetet szőnyeg, függönyök és lehajtható kis asztalka tette teljessé. Ebből a típusból az 1922 végén alakult Magyar Légiforgalmi Rt. is vásárolt hat példányt.
Az 1923-ban elkészült, üzletileg igen sikeres, Rolls-Royce motorral felszerelt Fokker F.VII (Trimotor) kifejlesztésekor minden jól bevált megoldást megtartottak: ilyen volt a mereven beépített farokkerekes futómű, az acélcső rácsszerkezetű, rétegelt lemezzel és vászonnal borított törzs, az egy darabból készült, szabadon hordó, faépítésű szárny. A cég ekkor volt a csúcson, a fellendülő piacon vezető szerepet játszott, a Fokker F.VIIa/3m típust ötvennégy légitársaság használta világszerte, 1936-ban az amerikai piac 40 százalékát uralta. A Fokker harci gépeket is gyártott, főleg a holland légierő számára, itt készült a harmincas évek közepén a holland kelet-indiai hadsereg légierejének együléses vadászgépe.
Fokker 1922-től az Egyesült Államokban élt, ahol létrehozta a cég amerikai leányvállalatát, ezt 1930-ban eladta a General Motorsnak. A következő évben, miután összekülönbözött az új menedzsmenttel, visszavonult az üzleti életből.
Anthony Fokker 1939. december 23-án halt meg New Yorkban agyhártyagyulladás következtében, 49 éves korában. Az általa alapított repülőgépgyár tovább működött, s 1996-os csődbe jutásáig 125 modellt épített, napjainkban több mint 500 Fokker van még forgalomban.
