Eszközt sok állat használ, változatos módszereikkel kiemelkednek közülük a csimpánzok, amelyek kis ágakkal piszkálják ki a termeszeket építményeikből, kövekkel diót törnek és dárdával vadásznak. Eddig kevesen vizsgálták, mennyire örökletes az eszközök megszerzésének és használatának képessége – írták a kutatók a brit tudományos akadémia Proceedings-B című lapjában.
Az atlantai Georgiai Állami Egyetem William Hopkins vezette kutatócsoportjának tagjai kísérletükben 243 csimpánzt figyeltek meg, amelyek két kutatóközpontban éltek. Az állatoknak nyalókanyéllel kellett beletalálniuk egy szűk lyukba, hogy finom falathoz – barbecue-szószhoz vagy sziruphoz – jussanak.
Közben a kutatók azt mérték, mennyi idő alatt sikerül a feladat elvégzése és melyik végtagjukkal próbálkoztak sikeresen a csimpánzok. Néhány állat az 1970-es években a vadonból érkezett a kutatóközpontokba, többségük azonban ott jött világra, és anyjuk vagy az emberek nevelték fel őket. A tudósok ismerték a csimpánzok közötti rokonsági viszonyokat.
Mindkét csoportnál megállapították, hogy mind az ügyesség, mint a jobb- vagy balkezesség örökletes. Feltételezésük szerint ugyanaz a gén áll mindkét tulajdonság hátterében. Neveltetésük módja azonban nem befolyásolta az ügyességüket.
Minél idősebb volt egy állat, annál tovább tartott a feladat végrehajtása, a csimpánzfiúk között több volt a balkezes, mint a csimpánzlányok között – olvasható a tanulmányban.
A kutatók feltételezik, az eszközhasználat genetikai feltételei már a csimpánz és az ember utolsó közös ősénél megvoltak.
