Ötszáz éve született a modern anatómia megálmodója

1514. december 31-én született Brüsszelben Andreas Vesalius németalföldi orvos, a modern anatómia atyja.

Andries van Wesel néven, I. Miksa német-római császár udvari gyógyszerészének fiaként látta meg a napvilágot (a Vesalius nevének latinosított formája). A humanista neveltetést kapott, a művészetek iránt is érdeklődő fiú a leuveni egyetemen kezdte orvosi tanulmányait, amelyet Párizsban folytatott, végül 1537-ben Padovában szerzett doktori címet. A nagy hírű itáliai egyetemen végzése napján a sebészet és az anatómia professzora lett, s azonnal forradalmasította az anatómia oktatását.

A korabeli gyakorlatban az orvostudományt, így az anatómiát is a 2. században élt pergamoni származású római orvos, Galénosz (Galenus) művei szerint oktatták. Az elméleti ismereteket a katedrán ülő professzorok adták elő, az állati tetemeket utasításaik alapján felcserek boncolták fel. Az anatómiai ismereteit majmok és disznók boncolása révén szerzett Galénoszt tévedhetetlennek tartották, tanításainak helyességét senki sem merte megkérdőjelezni. Ilyen körülmények között valóságos szentségtörésnek számított, hogy Vesalius a boncolást helyezte az anatómia oktatásának középpontjába, ezt maga is végezte és arra biztatta tanítványait, ők is ragadjanak szikét. Részletes anatómiai illusztrációit hat nagy fametszeten bocsátotta tanítványai rendelkezésére, majd amikor ezeket széles körben másolni kezdték, 1538-ban Tabulae Anatomicae Sex címmel nyomtatásban is közzétette.

A következő évben egy munkásságát nagyra értékelő padovai bíró kivégzett bűnözők holttestét bocsátotta a rendelkezésére. A rendszeres boncolások révén részletesen megismerte az emberi test anatómiai felépítését, amelyről hivatásos rajzolók bevonásával minden addiginál pontosabb és aprólékosabb szemléltető ábrákat készíttetett. Vesalius nagy tekintélyű elődei állításait vitatva és tévedéseikre rámutatva úttörő jelentőségű felismeréseket tett: az emberi test belső működését a szervek elhelyezkedésével magyarázta, a csontvázat az emberi test vázaként határozta meg. Leírta az emberi test összes izmának eredetét, tapadási helyét és funkcióját, a szív négy üregét és azt, hogy minden artéria innen ered. Elsőként ismerte fel a szívműködés és a pulzus közti összefüggést, elsőként írta le a hashártyát, felismerte, hogy az idegek az agyban végződnek és a méhnek csak egy ürege van.

Az emberi test felépítésével és működésével kapcsolatos ismereteit legfontosabb művében, az 1543-ban kiadott De humani corporis fabrica (Az emberi test felépítéséről) című, hétkötetes monumentális munkájában foglalta össze. A művet kiegészítő 273 mesteri illusztrációt sokáig Tiziano tanítványának, Jan van Calcarnak tulajdonították, de ma már csak azt valószínűsítik, hogy a mester Tiziano iskolájából került ki. A könyv szemelvényes magyar kiadása 1967-ben jelent meg Szentágothai János összeállításában.

Vesalius művét patrónusának, V. Károly német-római császárnak ajánlotta, míg a diákoknak szánt rövidített változatot az uralkodó fiának, II. Fülöp spanyol királynak dedikálta. Bár a korban nem ez volt az első emberi testek boncolásán alapuló mű, a benne foglalt átfogó ismeretek, a részletes és anatómiailag pontos ábrák ezt emelték a klasszikus művek sorába. Népszerűségére jellemző, hogy kalózkiadásokban is terjesztették. A tudós 1543-ban könyve kiadásának ügyében járt Bázelben, amikor a városban lefejeztek egy hírhedt bűnözőt. Vesalius a testet nyilvánosan felboncolta, a csontvázat összerakta és a városnak adományozta. A világ fennmaradt legrégebbi anatómiai preparátuma a bázeli egyetem anatómiai múzeumában ma is megtekinthető.

A tudományos kutatást a gyakorlati medicinára cserélve később a császár udvari orvosa lett, betegeket kezelt, sebeket gyógyított. Féltékeny és kevésbé felvilágosult orvostársai állandóan rágalmazták, felcsernek csúfolták, végül V. Károly 1551-ben Salamanca városában vizsgálóbizottság elé idézte. A bizottság alapos vizsgálat után arra jutott, hogy Vesalius módszerei összeférnek a keresztény vallással, a támadások azonban ekkor sem szűntek meg. Az orvos V. Károly lemondása után, 1555-től II. Fülöp spanyol királyt szolgálta, aki életjáradékkal és lovagi címmel honorálta.

Vesalius 1564-ben a Szentföldre utazott (a legenda szerint az inkvizíció halálra ítélte, mert egy haldokló embert boncolt fel, s a király a büntetést zarándoklatra változtatta – a történetből persze egy szó sem igaz). Jeruzsálemben kapta a hírt, hogy a padovai egyetem újfent neki adná a barátja és tanítványa, Fallopius halálával megüresedett professzori széket. Hazafelé tartva a háborgó tengeren, Zákinthosz szigeténél hajótörést szenvedett, s 1564. október 15-én, 49 éves korában meghalt. Nagy adósságai miatt csak egy támogatójának adományából tudták eltemetni, valahol Korfu szigetén nyugszik.