A leletek némelyike nyolcezer évesnél is idősebb. Az eszközök eredeti állapotukban maradtak fenn, a kőpengék még ma is olyan élesek, hogy az óvatlan régészek megvágták magukat velük – olvasható a Buckinghami Egyetem honlapján, valamint a BBC News hírei között.
A tárgyak radiokarbonos kormeghatározása arra világított rá, hogy a helyszín Kr. e. 7550 és Kr. e. 4700 között, azaz csaknem háromezer éven át volt lakott. A szakemberek szerint a feltárások legfontosabb eredménye, hogy felfedezték, hol éltek azok a közösségek, amelyek Stonehenge első monumentális emlékeit emelték.
„Olyan kérdést sikerült megoldani, amely két évszázada foglalkoztatja a tudósokat. Ugyanakkor a leletek tanúsága szerint a későbbi időszakokban Blick Mead rituális helyszínként szolgált” – fogalmazott David Jacques régész, aki 2005 óta irányítja a feltárásokat. Kiemelte, hogy ez a legkésőbbi középső kőkori (mezolitikumi) táborhely, amelyet Nagy-Britannia területén tártak fel.
„Megtaláltuk a mezolitikum és a neolitikum közötti »hiányzó láncszemet«. Blick Mead összeköti a kora vadászó-gyűjtögető csoportokat, amelyek a legutóbbi jégkorszak után tértek vissza a Brit-szigetekre, Stonehenge térségébe, az újkőkori népességgel. A lelőhely átírhatja Nagy-Britannia egész őskori történelmét” – vélekedett a régész.
David Jacques a legérdekesebb leletek között említette az őskori lakoma maradványait, amelyen a vadászó-gyűjtögető közösség tagjai egy őstulkot (Bos primigenius) fogyasztottak el.
