Orgonáját eredetileg templomoknak szánta, hogy olcsó alternatívát kínáljon a sípos orgonával szemben. A hangszer nem remélt üzleti sikert aratott, az első három évben ötezer orgonát adtak el, de csak harmadát rendelték templomok, a többit magánszemélyek (köztük Henry Ford és George Gershwin), valamint zenekarok vették meg. A Hammond-orgona hamar népszerűvé vált a dzsesszben, bluesban, gospelben, majd az 1960-as évektől a rockzenében is. Olyan nagyságok játszottak rajta, mint a dzsessz-zenész Fats Waller, Jimmy Smith, a rockmuzsikusok közül Jon Lord, Stevie Winwood és Keith Emerson. A Hammond-orgona jellegzetes hangjával Magyarországon a legtöbben a Mekk mester, a Kukori és Kotkoda vagy a Frakk tévés mesefilmek nézőiként találkozhattak.
A hagyományos orgonát gyártó versenytársak 1937-ben panaszt tettek az amerikai szövetségi kereskedelmi bizottságnál, mondván, hogy a Hammond felépítése miatt nem is számít valódi orgonának. A hatóság három év huzavona és egy nyilvános „vak meghallgatás” után a feltalálónak adott igazat, a gyártás folytatódhatott.
A profil bővítésével a cég 1937-től Hammond Instrument, majd 1953-tól Hammond Organ Company néven működött. A mérnök a cég elnökeként is újabbnál újabb szabadalmakkal rukkolt elő, többek között feltalálta a novachordot, a világ első polifón szintetizátorát, a zongora billentyűzetéhez illeszthető, zenekari hangzást keltő solovoxot és a házi hangszernek tervezett akkordorgonát. A hadiiparban hasznosított találmányai között szerepel többek között egy újfajta giroszkóp, a bombák irányításához használt infravörös fényérzékelő és a légi felvételekre specializált gyorsfényképezőgép-zár.
