Az 1965-ös München–Bécs–Budapest-rali győztes autójának mása, egy szöges gumikkal és speciális lámpasorral felszerelt Works Cooper, egy ritka Pick Up kisáruszállító és sok más érdekesség várja az érdeklődőket a kiállításon.
A húszéves a Mini Club Hungary című tárlaton a Közlekedési Múzeum kupolatermének központi terét teljesen kitölti az a galériás állványrendszer, amelynek az alján állnak az autók, az emeleten pedig a képes és szöveges tárlat látható. A kiállítást Krámli Mihály, a múzeum igazgatója és Pribil András, a márkaklub elnöke nyitotta meg.
A tárlaton szerepel a klubelnök muzeális minősítésű autója, és a látogatók interaktív módon egy félbevágott Miniben ülve nézhetnek bele a Mini Club Hungary tagjai egy-egy találkozóján készült filmekbe. A Miniket minden irányból a Magyarországon az elmúlt húsz évben a klubban gyűjtött relikviák veszik körül. Ezek között vannak a találkozókon szervezett tájékozódási versenyek ralitáblái, matricákkal betelt oldalüvegek, díjak, kisautók és emléktárgyak.
A kiállításra a klub tagjai egy több helyen megnyitott, a belső működést láthatóvá tevő bemutatómotort készítettek és állítottak ki. Az indítógombot megnyomva mindenki megcsodálhatja a belső égésű erőforrás lassított működését, a váltó és a differenciálmű fogaskerekeit, a gyújtás kiosztását, a himbák és a szelepek mozgását.
Minden idők egyik legnépszerűbb autója 1959. augusztus 26-án mutatkozott be a nagyközönségnek. Születése közvetve az 1956-os szuezi válság utáni benzinhiánynak köszönhető, amikor a brit piacon a hazai autók helyett a kis fogyasztású Volkswagen Bogarakat kezdték vásárolni. A legnagyobb angol autógyár, a BMC a görög származású Alec Issigonist kérte fel a tervezésre, aki szabad kezet kapott, mindössze azt szabták meg neki, hogy a kocsi nem lehet hosszabb 3,0 méternél, magasabb és szélesebb 1,2 méternél, és már meglévő motort kell használnia.
Helytakarékossági okokból keresztben elhelyezett motort és elsőkerék-hajtást alkalmaztak, a viszonylag kicsi, a kocsi szélére kitolt kerekek kemény felfüggesztést kaptak, ami az utazást a gokartozáshoz tette hasonlóvá. A 848 köbcentis motor viszonylag elviselhető zaj mellett 116 kilométeres óránkénti sebességet biztosított. Az Austin Seven, 850, Mini, Partner, Leyland Mini, Morris 850, Morris Mini, Morris Mascot, Riley Elf, Rover Mini, Wolseley 1000 és Wolseley Hornet néven is forgalmazott kiskocsikból az első évben húszezer darabot értékesítettek, az egymilliomodik Mini 1965-ben kelt el, a gyártás 2000-es leállításáig 5 378 776 darab talált gazdára. A Minik a versenypályán is megállták a helyüket, az autó háromszor nyerte meg a Monte-Carlói Ralit.
A nyolcvanas évek végétől előbb a Rover, majd a német BMW is megpróbálkozott a gyártással. A típus ekkor már inkább hobbiautónak számított, ez az árán és az eladási adatokon is meglátszott. Az utolsó Mini 2000. október 4-én gördült le a gyártószalagról, egyenesen a múzeumba. A márkanév a BMW tulajdona maradt, az elődjére csak külsőleg hasonlító új Mini 2001 óta kapható.
A Mini nemcsak autó, hanem stílus, divatikon is volt, egy korszak életérzését fejezte ki. Számos filmben tűnt fel, sok híresség közlekedett Minivel John Lennontól Mr. Beanig. A Minit az évszázad európai autójának is megválasztották.
Az 1995 óta működő hazai márkaklub, a Mini Club Hungary Egyesületnek több mint száz tagja van, a szervezet rendszeres résztvevője a hazai veteránautó-életnek, és évi tíz-tizenkét saját rendezvényt, találkozót tart. A közlekedési múzeumi kiállítás a tervek szerint március 1-jéig lesz látható.
