A Egyesült Államok Földtani Intézetének kutatói négy ország, az Egyesült Államok, Kanada, Grönland és Norvégia területén élő mintegy 2800 jegesmedvétől vettek DNS-mintát. A négy régió állatainak genetikai hasonlóságait elemezve követték nyomon a változást – olvasható a Plos One tudományos lap aktuális számában.
Kanada keleti északi-sarki területén, valamint a Grönlandtól keletre elterülő tengervizeken és Szibériában élő jegesmedve-populációk a kanadai északi-sarki szigetvilágba vándorolnak, ahol több a jég – állapította meg a tanulmány. Az északi-sarkvidéki jég olvadásával az északnyugati átjáróként is emlegetett szigetek közötti csatornákat lehetséges hajózási útvonalként tartják számon.
A jegesmedvék nagy számát vonzó régió a kanadai szárazföldtől északra terül el, közel Nunavut területhez és az Északnyugati területhez. Több mint 36 ezer szigetet foglal magában és több mint 1,4 millió négyzetkilométeren terül el. A jegesmedvék vándorlása az utóbbi egy-három nemzedék életében ment végbe, 15-45 év alatt – írta közleményében Elizabeth Peacock, a kutatás vezetője. A jegesmedvék azért választották ezt a régiót, „mivel áramlásai, bonyolult földrajza és hűvösebb, északibb fekvése miatt a tenger itt jobban ellenáll a nyári olvadásoknak” – írta Peacock.
A kanadai szigetvilág jó menedékhelye lehet a jegesmedvéknek, amelyek fennmaradása az Északi-sarkvidék jegével függ össze, ezen vadásznak, szaporodnak, vándorolnak a szárazföldek között – vélték a kutatók.
Az északi-sarkvidéki jég őszi kiterjedése 1979 óta évtizedenként több mint 9 százalékkal csökkent 2010 végéig, és a szimulációk szerint majdnem jégmentes nyarak fogják jellemezni az Északi-sarkvidéket a század közepére.
