A magyar huszár, aki túlélte Mexikó Habsburg császárát

A világnak kevés olyan szeglete van, ahová a történelem folyamán magyar ember ne jutott volna el.

Az osztrák hercegnek nem volt könnyű dolga Mexikóban, ugyanis Benito Juarezék nem ismerték el a hatalmát. A harcok egészen 1867-ig elhúzódtak. Miksa császár már egy évvel korábban, 1866-ban nehéz helyzetbe került, miután a franciák kivonták csapataikat, s ezt csak tetőzte, hogy az év végén megkezdték az osztrák–magyar csapatok nagy részének a hazaszállítását is. A feszült helyzet ellenére a katonai kíséret tagjai közül sok magyar katona hű maradt uralkodójához és tovább szolgált Latin-Amerika földjén. A dokumentumok szerint Jajczay József is kitartott Miksa császár mellett. Ezt jól bizonyítja az is, hogy 1866 decemberében áthelyezték a Mexikói Császári Nemzeti Hadseregbe. Küldetése azonban nem járhatott sikerrel.

Benito Juarez csapatai elfogták Miksát, akinek kivégzése után Jajczay több katonatársához hasonlóan Mexikóban telepedett le. Mint az Sarlay Pálnak a Vasárnapi Újságban megjelent leveleiből kiderül, Jajczay József kezdetben kalapgyári munkásként, majd pedig gépészként tartotta fent magát.

A magyar huszár feleségével és két gyermekével 1872 nyarán már valószínűleg San Franciscóban élt, ahonnan családjával együtt a Hawaii-szigetek felé vette az irányt. A dokumentumok szerint Jajczay augusztus elsején érkezett meg Honoluluba, az akkoriban még függetlenségét élvező Hawaii-szigeteki Királyság fővárosába.

Három hónappal később már katonamúltjához méltó tisztségbe került. 1872 októberében ugyanis megszerezte a Hawaii Királyi Testőrség kapitányi rangját és kiképzői pozícióját, melyet egészen 1873 szeptemberéig, a csapategység feloszlatásáig meg is tartott.

Az említett dokumentumok közül kiemelten fontos a magyar huszár által papírra vetett Days Duty (napi parancs), amely Jajczay József szigorú kiképzési tervét tartalmazta. Annak ellenére, hogy számos dokumentum őrződött meg a hawaii testőrségről (a hadsereg részére vásárolt termékek nyugtái, katonai őrszolgálatra vonatkozó jelentések, zsoldfizetési bizonylatok, a testőrség havi rendszerességgel vezetett zsoldjegyzéke), kevés információval rendelkezünk a csapategység mindennapjait illetően. Jajczay József pozíciójának súlyára utal, hogy az előbbiekben felsorolt dokumentumok döntő részén ott szerepel a magyar kiképző ellenjegyzése is, továbbá kiemelendő az a tény is, hogy Jajczay József kiképzői kinevezését követően a korábban hirtelen csökkenésnek, illetve ingadozásnak indult közlegénységi létszám végül ötven-hatvan fő között stabilizálódott.

Mint az a forrásokból kitűnik, a magyar kiképző szigorú fegyelmet követelt meg katonáitól és intenzíven felügyelte őket. Jajczay József egy alkalommal – 1873. szeptember 6-án éjfél tájt – a honolului kincstár épületéhez kirendelt emberei ellenőrzésére indult, ott azonban csupán az egyik tisztjét találta a posztján, ugyanis a másik négy kirendelt közlegény önkényesen eltávozott. Ekkor a magyar kapitány a keresésükre indult, s Honolulunak egy rossz hírű környékén sikerült elfognia, majd a laktanya börtönébe zárnia őket. Másnap délelőtt Jajczay József, katonáinak egy csoportjával a vasárnapi miséről a laktanyához visszaérkezve meglátta, hogy az a négy közlegény, akiket előző este elzárt, feltörte cellájukat, kiszabadult a fogdából, és a laktanya előtti téren tartózkodik. Ekkor odasietett hozzájuk és felszólította őket, hogy azonnal térjenek vissza a fogdába, mire azok megtagadták a parancsot. Erre Jajczay kapitány szablyát rántott és annak élével megütötte az egyik parancsmegtagadót, mire a lázadók súlyosan bántalmazni kezdték őt, és csak tiszttársainak sikerült őt kimenteni. Ráadásul ezen konfliktus a testőrség közel egy hétig tartó nyílt lázadásává fajult. A lázadók követelése az amerikai származású C. H. Judd főhadsegéd és Jajczay József elbocsátása volt. A lázadás patthelyzetet szült – a hawaii őslakosság nagyban szimpatizált a lázadókkal – a zendülők és a hawaii vezetés között, és a betegeskedő király végül feloszlatta a testőrséget.

A korabeli sajtó a lázadás kirobbanásának okaként kizárólag Jajczay túlzott kiképzői szigorát tartotta felelősnek, azonban, mint azt több dokumentum is alátámasztja, a lázadás mögött egyértelműen egy királypuccs kísérlete is meghúzódott. Ennek hátterében a királyi trón egyik várományosa, és egyben a testőrség egyik tisztje, David Klakaua herceg állt, aki nem sokkal a lázadást követően a szigetek uralkodója lett, s közel húsz esztendőn keresztül irányította Hawaiit. A testőrséget a hawaii uralkodó Lunalilo király feloszlatta, amely miatt éles hangú levélváltásra került sor Jajczay József és a szigetek kormányzója, John O. Dominis között. A magyar huszár többek között felhívta a vezető figyelmét az ilyenkor esedékes katonai jogrend betartására.

Jajczay munkája elveszítése miatt családjával 1873 októberében ismét hosszú útra kényszerült, s elhagyta a Hawaii-szigeteket. A katonatiszt Costa Ricába vándorolt, ahol Jajczay egy kávéültetvény résztulajdonosává vált. Itt azonban szervezetét megtámadta a trópusi láz, és egy lázrohamakor, 1874 elején önkezével véget vetett életének. Sorsának további érdekessége az, hogy földi maradványait a Közép-Mexikóban található Colima város temetőjében helyezték örök nyugalomra.