Az űrkutatás fősodrába kerül az ország

Magyarország hamarosan az Európai Űrügynökség teljes jogú tagjává válik. Bár a költségek magasak, nagy lehetőségek nyílnak.

Amikor a Szovjetunió 1957 októberében sikeresen Föld körüli pályára állította az első Szputnyikot, az szó szerint sokkot okozott a nyugati világban. Az Egyesült Államok és szövetségesei megrettentek a szovjet űrtechnológia előrehaladottságától. Amerika űrügynökség (a NASA) alapításáról döntött abból a célból, hogy behozzák a szovjetek előnyét. Az új szervezet létrejötte után hirtelen rengeteg jól képzett tudóst csábítottak az Egyesült Államokba, amely csak tetézte a II. világháború óta egyébként is súlyosbodó agyelszívást.

Néhány hónappal a Szputnyik után két híres európai atomfizikus, a francia Pierre Auger és az olasz Edoardo Amaldi, felismerve, hogy az európai országok önerőből képtelenek lennének az amerikai vagy a szovjet űrprogrammal összemérhető kutatási projekteket finanszírozni, európai űrkutatási szervezetek megalapítását kezdeményezték. A néhány évvel később megalakult szövetségek 1975-ben Európai Űrügynökség (ESA) néven egyesültek, az eredetileg tíz tagállam alkotta szervezet mára huszonegy tagúra bővült.

Magyarország eddig nem volt az ESA teljes jogú tagja (miközben Csehország és Románia már az). Ez nem jelenti azt, hogy a magyar űrkutatók semmilyen ESA-projektben nem vehettek eddig részt, hiszen hazánk már 1991-ben keretmegállapodást kötött a szervezettel, tizenkét éve pedig az ESA együttműködő országaként tovább bővültek a lehetőségeink. Mindezek azonban alig összevethetők a tényleges tagsággal járó jogokkal, az ESA számos tevékenysége ugyanis csak a tagok számára hozzáférhető, és az űripari megrendelések jelentős részét is csak a tagállamok vállalkozásai kaphatják. Amikor várhatóan novemberre az összes jelenlegi tagállam parlamentje ratifikálja majd a csatlakozásunkat, pontosan olyan jogok illetnek majd meg minket is, mint az alapító országokat.

– Az ország igen jól felkészült a csatlakozásra, hiszen már sok éve folytak az előkészületek. A magyar űripari vállalkozások így biztosan élni tudnak majd a megnyíló lehetőségekkel – mondja Almár Iván űrkutató-csillagász, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének nyugdíjas kutatója. – Ettől fogva azonban megnőnek a jogaink, és az ESA döntéseibe is beleszólhatunk. E változás, bár nem forintosítható közvetlenül, rendkívül fontos, hiszen ezáltal Magyarország is részt vehet a világ egyik legnagyobb űrkutató szervezetének irányításában. Részt vehetünk emellett a legfontosabb vállalkozásokban is, amelyek például emberes űrutazással és a Nemzetközi Űrállomással kapcsolatosak.

Az ESA-tagság költségekkel is jár, hiszen az űrkutatás a legköltségesebb tudományos tevékenységek egyike. Az éves tagdíjunk ezentúl öt-hatmillió euró körül mozog majd (1,5-1,8 milliárd forint). Ennek nagy részét azonban az ESA – a tagság első éveiben kötelezően – visszaforgatja az ország űriparába oly módon, hogy magyar vállalkozások kapnak majd megbízásokat a szervezettől. A tagság nem jelenti az egyéb irányú, orosz, indiai, kínai űrkutatási együttműködések feladását.

– Az űrkutatás ma már a tudomány és a technika egyik legfontosabb húzóágazata szerte a világon. A területen működő kutatóintézetek és vállalkozások folyamatos szakemberhiánnyal küzdenek. Az önálló űrprogrammal nem rendelkező kisebb országok tudósai pedig, ha világszínvonalú kutatást akartak eddig végezni, gyakran a külföldre költözés mellett döntöttek. Magyarország ESA-tagságával azonban itt is megnyílnak azok a lehetőségek, amiért eddig el kellett menni, és a legjobb szakemberek itthon maradhatnak – mondja Almár Iván. – A tudományos haszon mellett közvetlen anyagi hozadéka is van a csatlakozásnak. Az űripari vállalkozások megbízásain túl az ESA számos szolgáltatását lesz lehetőségünk ingyenesen vagy kedvezményes áron használni. Hozzájuthatunk majd a földmegfigyelő műholdak adataihoz és minden jövőbeli vállalkozás eredményeihez.