Dean Lomax, a Manchesteri Egyetem 25 éves kutatója 2008-ban bukkant a megkövesedett maradványra a Doncasteri Múzeum és Művészeti Galéria gyűjteményében. A tudós a fosszília alapján egy új, 189 millió éves, az ichthyosaurusokhoz sorolható tengeri hüllőfajt fedezett fel.
A fiatal kutató elmondta, a másfél méteres maradvány olyan jó állapotú volt, hogy még azt is meg tudta állapítani, mi volt az állat gyomrában elpusztulásakor. „Apró, horog alakú tárgyakat láttunk, amelyek valójában egy tintahal csápjairól származó karmok voltak. Vagyis tudjuk, hogy mit evett utoljára” – mesélte.
Lomax a New York Állami Egyetem brockporti intézményében dolgozó Judy Massare professzorral együtt majdnem ezer, amerikai és európai múzeumokban őrzött ichthyosaurus-maradványt hasonlított össze a nemrég újrafelfedezett fosszíliával. Utóbbit a csontozatában található finom anatómiai eltérések különböztetik meg az eddig ismert ichthyosaurus-fajoktól.
A fosszíliát eredetileg az 1980-as évek elején találták meg a dorseti Jura-parton, így nem tudni, miért gondolták gipszmásolatnak. Silvia Danise, a Plymouth-i Egyetem munkatársa szerint a fosszília újrafelfedezése kitűnő példája annak, mennyire fontosak a múzeumi gyűjtemények a tudományos kutatás számára. Az új faj az Ichthyosaurus anningae nevet kapta Mary Anning brit fosszíliavadász után, aki 1811 körül felfedezte az első ichthyosaurus-maradványt a dorseti parton.
Stephen Brusatte, az Edinburgh-i Egyetem kutatója elmondta: a paleontológia azért páratlan tudományág, mert nincs szükség felsőoktatási diplomára vagy speciális képzésre ahhoz, hogy valaki fosszíliákra bukkanjon, csak türelem és egy figyelmes szempár kell hozzá. Dean Lomax a Journal of Vertebrate Paleontology című tudományos lapban publikálta az eredményeit.
