A férfi 1100 körül élt és 30-40 éves lehetett. Kiss-Stefán Mónika, a kiállítás szóvivője elmondta, a szerzetesek akkoriban életük végéhez közeledve egy speciális étrendet tartottak, vagy akár teljesen el is utasították az ételt, így készültek fel a halál utáni életre.
Sokan próbálkoztak az önmumifikálással, de csak keveseknek sikerült. Az így létrejött, kiszáradt testet aztán agyaggal fedték be, védő lakkréteggel vonták be, majd bearanyozták – tudtuk meg a szóvivőtől. Mint kiderült, az ilyen szobrokat vallási körmenetek során hordozták körbe, hogy elűzze a gonoszt, megáldja az embereket, otthonaikat és tulajdonaikat. A szent biztosította az elegendő esőt és a gazdag termést.
A Buddha-szobrot egy magángyűjtő vette meg. A hollandiai Asseni Drents Múzeum szerette volna bemutatni, ezért kölcsönözték a gyűjtőtől. A kiállításba helyezést megelőzően megröntgenezték, ekkor derült ki, hogy a szobor egy múmiát rejt.
Később, a Reiss Engelhorn Muzeum (Mannheim, Németország) munkatársaival együttműködve CT-vizsgálatokra is sor került. A tudományos vizsgálatok derítették ki, hogy a szobor egy buddhista szerzetes múmiáját rejti, aki 1100 körül élt, Kínában.
