A gyors kirajzást valószínűleg a Dunántúl népességszámának hirtelen megnövekedése váltotta ki. Ezt a feltételezést újabb dunántúli ásatások eredményei is támogatják, melyek a korábban ismertnél nagyobb kiterjedésű településeket tártak fel a Kr. e. hatodik évezredből.
Meglehetős biztonsággal állítható, hogy nem volt jelentős keveredés a két csoport között: a földművesek egyszerűen kiszoríthatták a vadászó-gyűjtögetőket – írták a kutatók.
A cikk arra is rámutat, hogy a megismert anyai és apai újkőkori leszármazási vonalak változatossága ellentétben áll egymással. Míg a mitokondriális DNS sokféle típusban jelentkezik a korai földművesekben, az Y-kromoszómák Európa-szinten is csak egy-egy típushoz tartoznak. Ez a jelenség bepillantást enged az első európai földművesek magánéletébe. Arra utal ugyanis, hogy a férfiak más falvakból választottak maguknak feleséget, akivel a házasságkötés után a férj családjával, annak közösségében éltek. A rokonságot pedig igen valószínű, hogy az apai vonalakat követve tartották számon.
A genetika segítségével tehát fontos adatokat sikerült szolgáltatni egy, a régészek körében sok évtizede zajló vita tisztázásához a közép-európai újkőkori kultúrák kialakulásáról, megerősítve a direkt bevándorlást feltételező véleményeket – olvasható az MTA honlapján.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!