Az ezredforduló évében az Európai Unió döntéshozói előirányozták, hogy 2015-re minden európai felszíni és felszín alatti természetes víz szennyezettségét oly mértékben csökkenteni kell, hogy kivétel nélkül mind jó ökológiai állapotúnak minősüljön. Ez volt a víz keretirányelv. Bár az elmúlt másfél évtizedben jelentős javulást tapasztaltak az ökológusok, az édesvizek 47 százaléka továbbra is rossz állapotban van (ez csak némileg kevesebb, mint a hat évvel ezelőtti 57 százalékos érték), áll az általában ötévente frissített Európai környezet – státusz és kilátások című jelentésben.
Jó ökológiai állapot alatt azt értették a kutatók, hogy a víz szennyezettsége és a benne élő lények életkörülményei legfeljebb kissé különböznek az emberi zavarástól teljesen mentes folyókban, tavakban mért referenciaértékektől. A legnagyobb szennyezők Németország és Hollandia, ahol az édesvizek több mint 90 százaléka nincs jó állapotban, tudósít a Nature folyóirat. Mi sem lehetünk büszkék, hiszen Magyarország vizeit csak az eggyel jobb kategóriába sorolták, nálunk az édesvizek 70-90 százaléka szennyezett.
A víz keretirányelv elindulása paradigmaváltást jelentett, mivel addig csak a vizek kémiai szennyezettségét vették figyelembe a minősítéskor. Azóta viszont a biológiai, ökológiai indikátorokra is figyelnek, magyarul azt is nézzük, hogy hogyan érzi magát a vízi élővilág – mondja G.-Tóth László, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont, a Balatoni Limnológiai Intézet igazgatója. – Négy élőlénycsoportot vizsgálunk: az algákat, a fejlettebb vízi növényeket, a gerinctelen állatokat és a halakat. A minősítési rendszer szerint ezek közül a legrosszabb állapotban lévő csoport státuszát kell figyelembe venni. Emiatt nagyon nehéz megszerezni a jó minősítést, hiszen nagyon ritka, hogy az összes élőlény jó állapotban legyen. Az urbanizáció és az ezzel összefüggésben átalakuló mezőgazdasági gyakorlat okolható legfőképpen azért, hogy a vízszennyezés továbbra is ekkora probléma maradt az unióban. Az állattenyésztő telepek nem akadályozzák meg elég hatékonyan, hogy az állatok ürüléke eljusson a talajvízbe, majd a folyókba. A korábban mezőgazdasági hasznosítású területek egyre nagyobb részét alakítják át városi vagy ipari körzetté. Ezáltal a mezőgazdaság kénytelen egyre intenzívebb technológiát alkalmazni, nő a műtrágyahasználat. Ez okozza főként a vizek szennyeződőséért leginkább felelős anyagok, a nitrátok és a foszfátok koncentrációjának növekedését.
A nitrogén és a foszfor tápanyagot szolgáltat az algák számára, amelyek elszaporodnak, fogyasztják a vízben oldott oxigént és a többi vízi élőlényre mérgező anyagokat bocsátanak a vízbe. Nem állítható, hogy semmilyen javulás nem tapasztalható a vízminőségben, hiszen 1992 és 2012 között 20 százalékkal csökkent a vizekbe jutó, mezőgazdasági eredetű nitrát mennyisége, az európai folyók 40 százalékában azonban a koncentráció továbbra is rendkívül magas. Az országokban tapasztalható trendek sem egyértelműek, hiszen például Luxemburgban egyenesen nőtt az elmúlt két évtizedben a vizek nitráttartalma.
A jelentést összeállító kutatócsoport vezetői szerint egyetlen területen tapasztalható egyértelmű és drasztikus előrelépés. Manapság már az emberi tevékenység következményeképp létrejött szennyvíz nagy részét három lépcsőben kezelik, mielőtt a vizekbe engednék. Ez évtizedekkel ezelőtt nem így volt, akkor a csatornák szinte akadály nélkül ürültek a folyókba – sokszor néhány száz méterre az emberek által látogatott partszakaszoktól.
A szennyezés fennmaradásának hatására az előző jelentésben leírtakhoz képest tovább csökkent a vizek biodiverzitása (az élővilág sokfélesége). A monitorozás adatai szerint a vízi fajok hattizedének és a vízi élőhelyek 77 százalékának kedvezőtlen a helyzete. Ezek a mutatók 10 százalékot emelkedtek az évezred első éveiben végzett felmérésekhez képest.
Hazánk legnagyobb tavának vízminősége szerencsére – vizeink többségével ellentétben – igen jó. – A kilencvenes évek óta a Balaton vízminősége jó vagy kiváló. Igaz ez akkor is, amikor a kémiai tápanyagok koncentrációját, illetve a vízi növények és a gerinctelenek állapotát nézzük. A halak státuszát jelenleg még nem tudjuk összevetni az európai adatokkal, mert még tart a módszer kidolgozása – tájékoztat G.-Tóth László. – Új vízszennyező ágensként megjelentek azonban a hormonok és a gyógyszermaradványok. Ezeket eddig a minősítő rendszerek sem vették figyelembe, és a szennyvíztisztítás sem szűri ki őket hatékonyan. A balatoni koncentrációjuk jelenleg még nem olyan magas, hogy problémát okozna, de a laboratóriumi kísérletekben már kimutatták, hogy szervfejlődési zavart képesek okozni a halakban és a gerinctelenekben egyaránt.
