A Helicobacter pylori baktérium felfedezéséért és a gyomorfekély kialakulásában meghatározott szerepének bizonyításáért 2005-ben Barry J. Marshall és J. Robin Warren ausztrál kutatók orvosi Nobel-díjat kaptak. Most a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Kutatóközpontjának kutatóinak az Újvidéki Egyetem szakembereivel közösen sikerült kikísérletezni egy olyan, laboratóriumban, egereken már tesztelt növényi hatóanyagot, mely sikerrel gyógyítja ezt a bakteriális megbetegedést. A hatóanyagról, a kísérlet menetéről és a felfedezés jelentőségéről dr. Buzás Krisztinával, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont tudományos munkatársával beszélgettünk.
Határokon átnyúló tudományos munka
A szegedi és újvidéki kutatók közös projektje az EU társfinanszírozásával jöhetett létre, az IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program segítette összekapcsolni a tudósok munkafolyamatait. A program célja, hogy a határ két oldalán lévő szomszédos régiók olyan tudományos együttműködéseket kezdjenek, melyek regionális problémákkal is foglalkoznak.
– A Helicobacter pylori baktériummal a leggyakrabban már gyermekkorban megfertőződnek az emberek. Milyen tünetei lehetnek a kezdeti szakaszban a baktérium jelenlétének és hogy érdemes kezelni?
– Kezdetben csak nagyon enyhe, gasztrointesztinális tünetekről lehet beszélni, ami gyakorlatilag egy kis émelygés, hányinger, hasmenés, esetleg gyomorégés, puffadás, teltségérzet lehet. Ezek olyan tünetek, amelyek nem hívják fel magukra a figyelmet, általában elsőként nem a Helicobacter pylorira gondolnak a háziorvosok ezeknél a panaszoknál. A diagnózis inkább akkor történik, mikor valakinek már olyan súlyos gyomorbántalmai vannak, hogy gasztroenterológushoz kell fordulnia. A már felsorolt tünetek ugyanis sokkal gyakrabban fordulnak elő egy nagy ünnepi vacsora vagy egy vírusfertőzés után, mint a bakteriális fertőzésnél, ezért nehéz rögtön azonosítani. Aztán mikor a panaszok súlyosbodnak, a gasztroenterológián szokták a Helicobacter pylori diagnosztikát javasolni.
– Hogyan zajlik egy ilyen diagnosztika?
– Létezik egy kevésbé fájdalmas és egy kellemetlenebb módszere is. Az első esetben az urea kilégzéstesztről van szó, ahol egy egyszerű, fájdalommentes módon meg tudják állapítani, hogy valóban erről a baktériumról van-e szó. Viszont ha valakinek már súlyos, kialakult fekélybetegsége van, ott általában szövettani mintavétel történik, és abból nem csupán a fekély tényét állapítják meg, hanem maga a baktérium is kimutatható.
– Hogyan kerülhető el, hogy megfertőződjön valaki?
– Különbséget kell tenni a fejlett és a fejlődő országok között, ugyanis nagy különbség van a fertőzöttségi arányban. Leginkább a rossz higiénés körülmények okolhatók a bakteriális fertőzés súlyosabb terjedéséért. Ez gyerekközösségekben azért nem meglepő, mert az, hogy óvodában a WC-használat után mennyire alapos a kézmosás, egyértelműen kétséges, gyermekközösségekben beleisznak egymás poharába, ugyanazokat a játékokat rágcsálják, nyalogatják. Ilyen módon, ha nem is nagyon könnyen, de viszonylagos egyszerűséggel továbbadódhat a fertőzés. Ahol nagyobb hangsúlyt fektetnek a tisztaságra, jobbak a higiénés viszonyok, ott nehezebben terjednek szét ezek a baktériumok, nem nagyon megy 50 százalék fölé a fertőzöttség, sőt akár 30 százalék is lehet. Sajnos azonban a fejlődő országokban, illetve a rosszabb szociális helyzetű rétegeknél inkább a 90 százalék a reális arány.
– A baktérium az utóbbi néhány évben szaporodott el annyira, hogy ilyen komoly problémákat okozzon, vagy már korábban is létezett, csak nem tudtunk róla?
– Tudomásunk szerint a Helicobacter pylori baktérium a Földön már az első emberek megjelenésekor is jelen volt, már akkor kialakult a fertőzés. Inkább azt mondanám, hogy ahogy jobban odafigyelnek az emberek magukra, úgy egyre gyakrabban diagnosztizálják. Nem gondolom, hogy a gyomorfekély régebben ritkábban fordult elő, egyszerűen csak magának a baktériumnak a diagnózisa új lépés.
– A statisztikák szerint élete során minden tizedik ember szenved gyomor- vagy nyombélfekélytől legalább egyszer. A fertőzés pedig összefüggésben áll a gyomorfekély, majd az abból kialakuló gyomorrák megjelenésével. A növényi hatóanyag, melyet most fejlesztettek, nagyon ígéretesnek tűnik. Milyen módon segíthet a szer ezeknek a betegségeknek a visszaszorításában?
– A Helicobacter-fertőzést jelenleg is jó hatásfokkal tudják kezelni egy kombinált antibiotikum-terápiával, de sajnos nem minden betegnek elérhető ez a módszer. Akik érzékenyek az antibiotikumra, vagy maga a baktérium alakít ki antibiotikum-rezisztenciát, ott a kezelés nehéz a hagyományos gyógyszerekkel. Tény az is, hogy a gyomorrák egyik rizikófaktora ez a baktérium, de nem közvetlen okozója, csak közvetett módon felelős a rák kialakulásáért. A most fejlesztett, növényi hatóanyag legnagyobb előnye inkább az, hogy egész más hatásmechanizmussal működik, mint egy antibiotikum-kúra, és ezek ellen rezisztenciamechanizmusokat egyelőre nem ismerünk.
– Milyen mellékhatásai lehetnek a szernek?
– A hatóanyagot egereken teszteltük, ilyenkor elemeztük a kísérleti állatok napi aktivitását, azt, hogy hogyan táplálkoznak, mozognak. Az egereknek is megvan a napi ritmusuk, ezt folyamatosan megfigyeltük, és kijelenthető, hogy a viselkedésükben semmiféle változást nem tapasztaltunk, ahogy kellemetlen mellékhatások sem jelentkeztek. Természetesen az empirikus megfigyelésen túl molekuláris vizsgálatok is történtek. A máj toxikológiai tesztjei során sem láttunk olyan eltérést, mely arra utalna, hogy ezek a szerek toxikusak lennének, és immunológiai panelt végezve sem találtunk bizonyítékot arra, hogy ezek a szerek valamiféle hevesebb immun- vagy allergiás reakciót váltanának ki.
– Magyarországon jelenleg hány helyen végeznek tudományos céllal állatkísérleteket?
– Gyakorlatilag minden nagy kutatóintézetben, egyetemen szükséges, hogy meglegyen az elvi lehetőség arra, hogy állatkísérleteket folytassanak, hogy ebből hány helyen folyik valódi fizikai megvalósítás, arról nincs pontos információm. A Szegedi Biológiai Kutatóközpontban a mi csoportunk csak egerekkel dolgozik, de a Szegedi Tudományegyetemen lehetőség van kutya- és sertésmodellre is. A protokoll szerint először mindig egérrel kezdődnek a kísérletek, utána van egy másik rágcsálómodell, csak azt követheti egy kutya- vagy sertésmodell. A modell választását egyébként a tesztelendő gyógyszer típusa is meghatározza.
– Mikorra várható, hogy a hatóanyagot embereken is kipróbálják?
– Erre két válasz van, az egyik a soha, a másik a nagyon sokára. Ha valamelyik gyógyszergyártó cég érdeklődést mutat és megfelelő mennyiségű pénzt hajlandó ebbe invesztálni, akkor nyilván elkezdődhet egy olyan típusú gyógyszerfejlesztés, ami valamikor majd a humán alkalmazást is lehetővé teszi, de egyelőre a szabadalmaztatásnál tartunk. El kell mondjam, hogy mi alapvetően a tudomány kedvéért dolgozunk, a tudományos sikerek, amik első körben eredménynek tekinthetők. Minden attól függ, hogy lesz-e befektető, de ez egy relatív hosszadalmas folyamat, mindenképpen évekről beszélünk.
