Minden bizonnyal egy összefüggő óceáni öv húzódik végig a Naprendszer legnagyobb holdjának, a Ganümédésznek a felszíne alatt – jelentették be tudósok, miután alapos vizsgálatokat végeztek a Hubble-teleszkóp segítségével. A Jupiter követőjéről már korábban is azt feltételezték, hogy jeges felszíne alatt folyékony vizet is rejt. Ezt erősítette az amerikai űrhivatal (NASA) 1989 és 2003 között a térségben missziót végrehajtó Galileo-programja; erre utaló jeleket küldött vissza már a 2000-es évek elején is az 5300 kilométer átmérőjű égitesttel kapcsolatban.
A mostani kutatások a földi sarki fényhez hasonló, Jupiteren is megfigyelhető mágneses mozgásokra összpontosítottak, és ez alapján vonták le ezt a következtetést. A tudományos programban részt vevő Joachim Saur szerint ez az óceáni öv nem lehet mélyebb 330 kilométernél. A Kölni Egyetem BBC által is idézett tudósa szerint a vastagsága is a sókoncentrációtól függ. Ennek alapján az óceáni sáv tíz, de akár száz kilométer széles is lehet. Utóbbi esetében ez azt jelentené, hogy egy liter vízben öt gramm só található. A kutatásban részt vevő másik tudós, Heidi Hammel szerint a Galileo és most a Hubble mérései bizonyítják a jelenség létezését a Jupiter holdján. A washingtoni csillagászati kutatásokat végző egyetemek szövetségének munkatársa szerint az eddigi feltételezett jelzőt kicserélhetjük biztosra a ganümédészi felszín alatti óceánnal kapcsolatban.
A Szaturnusz egyik holdjáról, az Enceladusról is hasonló tanulmányt publikáltak pár napja a Nature magazinban. Az amerikai tudományos lapban megjelent anyag ráadásul nem kevesebbet állít, mint hogy az apró, mindössze 505 kilométer átmérőjű égitesten vízgőzkisülések is előfordulhatnak. Ezt állítólag a NASA-nak az Enceladust többször is felkereső Cassini-szondájának nagy felbontású képei, illetve mérései bizonyították. A kutatásban részt vevő, a Coloradói Egyetem űrfizikai tanszékének munkatársa, Hsiang-Wen Hsu szerint a külvilágba szilikonpárát is fújó víz 90 Celsius-fokon tör a felszínre. Ilyen, a hold déli pólusa közelében észlelt jelenséget pedig a Földön kívül még nem sikerült megfigyelni. Az eredmények szerint egyébként a vízpára lúgos, 8,5 és 10,5 pH közötti értékkel. Azt azonban egyelőre nem tudják, honnan van eme jelenséghez energiája az égitestnek, mert a mérete alapján a bolygómag elvileg nem rendelkezik ehhez elegendő radioaktív anyaggal.
A marsi élet utáni hajsza mellett egyre inkább az látszik, hogy a Naprendszer külső égövi bolygóinak holdjaira kezd fókuszálni a kutatás. Az eddigi adatok és mérések alapján összesen hét ilyen holdról tudják vagy sejtik, hogy nagy valószínűséggel víz található a felszín alatt. A Jupiter követői közül a Ganümédész mellett ilyen a Callisto és az Európa, utóbbi esetében talán a legrégebben feltételezik mindennek lehetőségét. A Szaturnusz holdjai közül az Enceladuson kívül ilyen jelenség nagy bizonyossággal a Titán és Mimas esetében is megfigyelhető. A Neptunusz Triton nevű holdján is sejtenek felszín alatti óceánt. Külön érdekesség, hogy a feltételezések szerint a hol bolygó, hol nem Plútó mélye is rejt folyékony vizet. A kutatóknak azért vált kiemelten fontossá a térség, mert a víz jelenléte magában hordozza a szerves élet kialakulásának lehetőségét, így ezen égitestek tanulmányozása igen érdekes eredményeket hozhat.
Várhatóan pont emiatt indul a térségbe 2022-ben az Európai Űrügynökség (ESA) jupiteri jeges holdakat felfedező szondája (JUICE). A tervek szerint az ember nélküli űrjármű nyolc évig kering majd a Jupiter körül, és a gázóriás mellett foglalkozik a holdjaival is. Így többször meglátogatja az Európát és a Callistót, illetve – az űrkutatás történetében először – leszáll egy jeges holdra, történetesen a Ganümédészre. A küldetés várhatóan úgy ér véget, hogy a járművet felrobbantják a Ganümédészen.
A jelenségre a filmkészítők is felfigyeltek, két éve Az Európa-rejtély (Europa Report) címmel debütált az a mozi, amelyben egy összeválogatott nemzetközi űrhajóscsapat épp az Európára utazott a lehetséges víz alatti élet felkutatása céljából. A filmben emellett a hosszú távú űrutazások emberre gyakorolt hatásai is kidomborodnak, hiszen az odaút legjobb esetben is minimum két évig tartana a jelenleg ismert és használt eszközökkel.
