Ho Cung-zsu, a Kínai Cseresznyevirág-szövetség elnöke nem sokkal az után, hogy Dél-Korea ismét magának követelte a cseresznyevirág eredetét, külön sajtótájékoztatón jelentette be: történelmi hivatkozások azt bizonyítják, hogy cseresznyevirágot először Kína területén találtak. „Nem szeretnénk szócsatát vívni Japánnal vagy Koreával, de szeretnénk leszögezni, hogy sok történelmi irodalmi hivatkozás bizonyítja, hogy a cseresznyevirág kínai eredetű” – hangoztatta a szakember.
Ho elmondta, hogy a faj a Himalája vidékéről került Japánba a Tang-dinasztia (618–907) idején. A helyzetet leegyszerűsítve úgy foglalta össze, hogy a cseresznyevirág Kínából ered, de kultusza igazán Japánban teljesedett ki. Hozzáfűzte, hogy Koreához egyik ponton sem kapcsolódik az ügy.
A Japan Times című lapban Kinosita Takesi japán egyetemi professzor a dél-koreai kijelentésre reagálva – amely szerint a cseresznyevirág a déli Dzsedzsu tartományból ered – feltette a kérdést, miért van az, hogy minden évben, amikor a cseresznyevirágzás megindul, Dél-Korea hasonló kijelentésekkel áll elő.
Csang Cuo-suang, a Kínai Botanikusok Társasága képviselője a kantoni lapban megállapította, hogy a világon fellelhető körülbelül 150 fajta cseresznyevirágból Kínában több mint 50 honos.
A japánul szakurának nevezett cseresznyevirágot a szigetországban legendás vallási kultusz övezi, az identitás részének tekintik. Össznemzeti hagyomány, hogy tavasszal, a virágzás időszakában családok, barátok, kollégák országszerte a rózsaszín és fehér virágok tengerében, a fák alatt találkoznak, piknikeznek, és csodálják a természet ajándékát.
Tokió évtizedeken át ajándékozott értékes csemetéket baráti gesztusként különböző országoknak. Pekingben a Jüjüantan parkban több mint 2000 cseresznyefa található, közülük körülbelül 200 Tokió adománya az 1970-es évek elejéről, amikor a két szomszéd újra felvette a diplomáciai kapcsolatot.
