Az észak-spanyolországi Santandertől 30 kilométerre nyugatra található 280 méter hosszú, több teremből és folyosóból álló mészkőbarlang mennyezetén 1879-ben fedezték fel az ősember festményeit és sziklarajzait. A legrégebbi alkotások több mint 36 ezer évvel ezelőtt keletkeztek – olvasható a The Independent netes kiadásában.
A UNESCO 1985-ben nyilvánította a világörökség részévé a barlangot, amelynek látogathatósága a kezdetektől éles vitákat váltott ki. Már az 1960–70-es években a szakemberek ismételten felhívták a figyelmet, hogy a nagyszámú látogató jelenléte károsítja a festményeket. A tudósok fellépése nyomán 1977-ben elzárták a barlangot a turisták előtt, ám a spanyol műemlékvédelmi hatóságok öt évvel később ismét látogathatóvá tették a nevezetességet.
Az érdeklődők hároméves várólista alapján, kis csoportokban juthattak be, 2001-ben pedig megnyitották a barlang hasonmását azok számára, akik nem tudtak évekig várni a páratlan nevezetesség megtekintésére.
Az Altamira-barlangot 2002-ben ismét bezárták, 2011-ben viszont a spanyol kulturális tárca lehetővé tette, hogy sorsolás alapján kis csoportok bejuthassanak, és eltöltsenek harminc percet a helyszínen.
A Madridi Complutense Egyetem tudósai most nyílt levélben fordultak a UNESCO-hoz, amelyben felhívják a figyelmet arra, hogy mennyire káros a barlangfestmények szempontjából a kulturális minisztérium döntése. Mint hangsúlyozzák, veszélybe kerültek az őskori műalkotások, amelyek rendkívüli fontosságúak a paleolitikum társadalmi berendezkedésének megértése szempontjából.
