Huang Csün-csiu, a kuangcsoui Szun Jat-szen Egyetem professzora kollégáival a béta talasszémia nevű, örökletes vérképzőszervi kórért felelős gént „iktatta ki” úttörő technológiát alkalmazva. A béta talasszémia a dél-kínai gyerekek leggyakoribb, bizonyos esetekben halálos vérképzőszervi betegsége.
Tanulmányukat elküldték a két legnagyobb tekintélyű tudományos lapnak, a brit Nature-nek és az amerikai Science-nek, ám etikai kifogások miatt egyik sem publikálta. A Protein and Cell című szaklapban a kínai tudósok megírták, tisztában vannak azzal, hogy az ilyen típusú kutatásokat erkölcsi viták övezik.
A tanulmányhoz vagy „kórházak által kidobott, problémás embriókat” használtak, vagy a több spermiummal megtermékenyített petesejteket vették igénybe. Ezeket „a világ tudósai évtizedek óta használják, mivel sosem lehetne belőlük élve születés”.
Edward Lanphier brit biológus a Nature-nek azt mondta, szüneteltetni kell ezt a kutatást, amíg széles körben meg nem vitatják, milyen irányba halad.
Huang az Scmp.com szerint ugyan nem kommentálta a reakciókat, ám munkája erőteljes támogatásra talált a kínai biológusok körében. Csen Kuo-csiang, a Csinghua Egyetem biológiaprofesszora szerint a kritikák önkényesek: „Ha azt tennénk, amit mondanak, humán embriókon egyáltalán nem lehetne kutatást végezni. Az áttörések, melyek ezen a tudományterületen történnek, minden egyes embernek hasznára válnak. Sok betegség meggyógyításának, az egészség megőrzésének, a fiatalságnak, a hosszú életnek az emberi gének átszerkesztése a kulcsa. A jövőben mindez lehetővé válik és sok családot szabadít meg a szenvedéstől.”
Csao Si-min, a sanghaji Futan Egyetem biológusa egyáltalán nem találja erkölcsileg kifogásolhatónak Huang kutatását, mivel „csak életképtelen embriókon kísérleteznek”, valamint „a kutatás igen messze van a klinikai alkalmazástól vagy a kereskedelmi forgalomtól”.
Csao szerint az emberi génmódosítás „elkerülhetetlen”, a technológiát növényeken, állatokon már használják, a következő lépés az ember. Arra azonban figyelmeztetett, hogy mint minden más eljárásnak, ennek is megvannak a korlátai és kockázatai: „A génszekvenciák megváltoztatása váratlan problémákat okozhat, melyek aztán nemzedékről nemzedékre öröklődnének és további károsodásokat, betegségeket váltanának ki, tehát szigorúan laboratóriumi keretek között kell őket tartani. Az emberi faj kihalásához vezetne, ha tömegesen, ellenőrizetlenül módosítanák a DNS-t.”
