Az Arizonai Egyetem, a San Diegó-i Állami Egyetem, a Smithsonian Intézet, a Brigham Young Egyetem és a Mississippi Egyetem kutatóinak tanulmánya a Plos One folyóiratban látott napvilágot.
A pikkelyes hüllők (Squamata) az egyik legváltozatosabb rend, amelybe a kígyók és gyíkok több mint 9 ezer jelenleg élő faja tartozik. Tanulmányozásuk többek között azért fontos, mert például a mérges kígyók marása több tízezer életet követel évente. Ugyanakkor a kígyóméreg számos orvosság, így szívgyógyszerek, diabétesz kezelésére alkalmazott készítmények nélkülözhetetlen komponense. A gyíkok és kígyók modellrendszerekként szolgálnak különösen az ökológiai és evolúciós biológiai kutatások számára – olvasható a Phys Org hírportálnak a tanulmányt összefoglaló ismertetőjében.
A Squamata rend kutatását megnehezítik a pikkelyes hüllők evolúciós családfája körüli tudományos viták – a hagyományos anatómiai-morfológiai szempontú osztályozás ugyanis egészen más eredményeket ad, mint a molekuláris alapú megközelítés. Különösen éles vitákat vált ki a leguánalakúak (Iguania) alrendágának más gyíkokhoz és a kígyókhoz való viszonya. A leguánalakúak alrendágába a tüskés békagyíkok, (Phrynosoma), a közönséges repülő agámák (repülő sárkány, Draco volans), továbbá a vastagnyelvű gyíkok (Basiliscus) tartoznak.
Az ellentmondásokat vázolva John J. Wiens, az Arizona Egyetem professzora elmondta, hogy az anatómiai megközelítés alapján a leguánalakúak a családfa legalján helyezkednek el, míg a DNS-adatokból kiindulva lényegesen később fejlődtek ki, és sokkal közelebbi rokonságban állnak a kígyókkal, valamint a lábatlangyík-alakúakkal (Diploglossa vagy Anguimorpha).
A kutatócsoport a gyíkok és kígyók anatómiai és molekuláris jellemzőit tartalmazó eddigi legnagyobb adatbázisát elemezte. Mint kiderült, a kétféle paraméterrendszer együttes vizsgálata a molekuláris megközelítésű osztályozás eredményeit támasztja alá, a kígyókhoz és lábatlangyík-alakúakhoz sorolva az Iguania alrendágat.
A korábbi félreértések okát taglalva Wiens professzor kifejtette, hogy a leguánalakúak nyelvük segítségével kapják el zsákmányukat, míg a kígyók és a többi gyík állkapcsaik segítségével vadászik. A tudósok korábban számos olyan étrendbeli, viselkedési és anatómiai különbséget is dokumentáltak, amelyek a kétféle vadászati módszerrel látszottak összefüggést mutatni. A kígyók és a gyíkok legközelebbi élő rokona, az új-zélandi hidasgyík (tuatara, Sphenodon punctatus) viszont szintén a nyelvével ejti foglyul a kiszemelt prédát. Ily módon a morfológiai jellemzők, amelyek alapján a leguánalakúakat a családfa bázisába sorolták, a különböző táplálkozási módok kialakulásával kapcsolatos párhuzamos evolúciót tükrözi.
A kutatócsoport kiderítette a moszaszauruszfélék eredetét is, amelyeknek a kígyók a legközelebbi rokonaik, nem pedig a lábatlangyík alakúak és egyéb, a családfa legalján helyezkedő más gyíkok, mint korábban feltételezték.
