Szegedről gyógyítanák a rákot

Eljött a külföldön dolgozó, tehetséges magyar kutatók hazacsábításának pillanata.

Bár a rák genomunk betegsége, a legtöbb daganattípus kialakulását a környezeti tényezők markánsabban segítik elő, mint az öröklött genetikai adottságok, legalábbis ezt mutatják a legújabb vizsgálatok – mondta az Mno.hu-nak Mátés Lajos. Mint a biológus kifejtette: nem olyan régen jelent meg egy tanulmány, amelyben 45 ezer egypetéjű és kétpetéjű skandináv ikerpárt hasonlítottak össze rák-előfordulási gyakoriság szempontjából. Az egypetéjű ikrek predesztináló genetikai háttere ugyanaz, viszont a különböző életmódbeli faktorok révén különböző környezeti tényezők érik a testvéreket. Az ikerkutatás azt mutatja, hogy az esetek domináns többségében a környezeti és életmódbeli faktorok eredményezik, hogy amíg az ikerpár egyik tagjánál kialakul valamilyen rák, addig a másiknál sohasem. Mátés Lajos szerint egy-két kiemelkedő esetet kivéve – ilyen például a BRCA-gén öröklött mutációja, amelyről korábban az Angelina Jolie-ügy kapcsán itt és itt írtunk – nem sok olyan örökletes genetikai eltérés van, amely nagymértékben megemelné a rák előfordulási valószínűségét.

Mint a biológus kifejtette: a rák kialakulása egy, a testünkben lezajló evolúciós folyamat, amelyet a test sejtjeiben létrejövő genetikai elváltozások, mutációk hajtanak előre mintegy a darwini evolúció mintájára. Ahogy az ember génállománya generációról generációra változott és végül fejlődése elvált a majmokétól, úgy életünk során a testünk sejtjeinek génállománya is folyamatosan változik, mivel mutációk képződnek. Ha ezek a mutációk olyan géneket is érintenek, amelyek például a sejtosztódást szabályozzák, egy olyan öncélú evolúciós folyamat indulhat be, melynek következtében testünk ezen elfajult építőelemei többé már nem veszik figyelembe a szervezet magasabb rendű igényeit, saját szervezeten belüli túlélésüknek és szaporodásuknak minden egyéb körülményt alárendelnek.

Mátés Lajos és csapata egy olyan nemrég felfedezett mechanizmust vizsgál, amely különböző környezeti hatásokra képes mutációkat létrehozni testünk sejtjeiben, és azt, hogy ennek a mechanizmusnak az abnormális aktiválódása milyen mértékben hozható összefüggésbe a rák kialakulásával. Ha ezt sikerrel feltárják, hatékonyabb lehet a prevenció és a rákgyógyítás is.

A szakember két-három évvel ezelőtt az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont Genetikai Intézetében hozta létre sejtbiológiai kutatócsoportját, ahol azóta előkészítő kísérleteket végeztek. Kész alapokról indultak tehát ezen a nagy kihívást jelentő területen. A kutató úgy látja, az elmúlt egy évben a tudományos világ figyelme is kezd a vizsgálódásuk tárgyául választott, eddig érintetlen terület felé terelődni, ami tovább erősíti feltételezéseiket. Több olyan tanulmányt is publikáltak ez idő alatt, amely bizonyítja az általuk is felvázolt rendszer működését és szerepét a rák kialakulásában. A biológus úgy véli: az előkészítő munkáknak és a meglévő kutatócsoportnak köszönhetik, hogy megnyerték a Lendület pályázatot. Ha nem kapták volna meg ezt a hathatós segítséget, akkor nem tudták volna világszínvonalon folytatni a megkezdett kutatást.

Mátés korábban hat évet dolgozott Németországban, de sosem gondolt a végleges külföldi munkavállalásra, személyes okokból is haza akart térni. Úgy gondolja, az ő szakmájában követelmény is a külföldi tapasztalatok megszerzése, de szerinte erre elegendő volt a kint töltött hat év. Haza akart jönni, itthon akarta folytatni a kutatásait. Külön öröm, hogy haza tudta csábítani egy magasan képzett, külföldi tapasztalattal rendelkező magyar kutatótársát is, így a csoport már tízfősre bővült. Szerinte a Lendület program nélkül lehetetlen lett volna külföldön dolgozó, tapasztalt kutatót rávenni arra, hogy Magyarországon folytassa munkáját.

A rákgyógyítás jövőjéről szólva a kutató elmondta: jelenleg is rengeteg reménykedésre okot adó, egérkísérletekben nagyon hatékonynak bizonyuló gyógyászati eljárás van fejlesztés alatt, de már vannak olyan terápiák is, amelyek klinikai teszteken is nagyon hatékonynak bizonyultak, ilyen például az úgynevezett „CAR T-cell” terápia. Ezzel a módszerrel 80 százalék feletti gyógyulási arányt tudnak elérni sikertelen kemoterápiás kezelésen korábban már átesett, B-sejtes leukémiában szenvedő betegeknél. Annyi bizonyos, hogy a betegek egy ilyen terápia után 100 százalékosan teljes életet élnek. Valóban van tehát remény, hogy a daganatos megbetegedések és a kutatók harcában az utóbbi kerül ki végre győztesként.