Az agy különböző részeiben a szürkeállomány sűrűségében tetten érhető apró eltérésektől függ, hogy valaki mennyire empatikus – állítja egy a NeuroImage-ben megjelent tanulmány. A kutatás során a különböző agyi struktúrák és az empátia két típusának összefüggéseit vizsgálták. Különbséget tesz a tudomány az úgynevezett affektív és a kognitív empátia között. Míg az első az érzelmi beleélést jelenti, a második embertársunk gondolatainak, motivációinak megértését. – Azok, akiknek erős az affektív empatikus készségük, hajlamosabbak szomorú történetet hallva sírva fakadni, míg akik a kognitív empátiában jobbak, sokkal inkább racionálisak, és képesek egy pszichológushoz hasonlóan hamar megérteni a másik gondolatait – magyarázta a Popular Science-nek Robert Eres, az ausztráliai Monash Egyetem pszichológusprofesszora, a tanulmány egyik szerzője.
Empátiaszint-felmérő tesztet töltettek ki 176 résztvevővel a kísérlet során, majd az agyukat az úgynevezett Voxel-alapú morfometria (idegi képalkotó eljárásoknál használt elemzési módszer, amely a szürkeállományban lévő eltéréseket képes felmérni) segítségével vizsgálták. Azoknál, akiknek a kérdőív alapján erősnek bizonyult az affektív empatikus készségük, úgy találták, a legerősebb érzelmek létrehozásáért felelős agyterület, az úgynevezett insula (az agykéreg azon része, amely az oldalbarázda és az oldalhasadék mélyén helyezkedik el) közelében több szürkeállomány koncentrálódik. Ez az agyterület felelős az ízek, szagok feldolgozásáért, továbbá azoknak a hangképző mozgásoknak a megtervezéséért vagy koordinációjáért, amelyek a beszédhez szükségesek. Azoknál ugyanakkor, akik a kognitív empátia teszten értek el magasabb pontszámot, a szürkeállomány az agyuk két féltekéjét összekötő részén, az úgynevezett övtekervény (cingularis) területén koncentrálódott. Ez az a terület, amely a szociális információkat dolgozza fel, és segít a döntéshozatalban.
Az igazán érdekes kérdés, hogy bizonyos emberek empatikusabbnak születnek-e, és ennek megfelelően összetettebb-e az idegrendszerük a megfelelő területeken a többiekénél; vagy életünk folyamán tanuljuk meg ezt a képességet, és emiatt növekszik meg az érintett idegrendszeri terület – mondta lapunknak Acsády László. A Magyar Tudományos Akadémia kutatócsoport-vezetője szerint ha az első eset áll fenn, az azt jelenti, hogy az empátia inkább a génjeinken múlik, ha pedig a második, akkor azt, hogy az empátia tanulható és fejleszthető.