Eddig ezeket a meglepetéseket produkálta a Plútó

Szinte celeb státuszba került a New Horizons által leleplezett törpebolygó, melynek titkait csokorba szedte egy hazai „sztárszakértő”.

Fiatalos, aktív és meglepő, e jelzőket inkább egy bulvárlap valamely éppen aktuális celebjére szokás aggatni, nem pedig egy tudományos felfedezésre. Ezzel szemben a mindenki legkedvesebb törpebolygójáról megjelent írás az MTA honlapján pedig pontosan ezt teszi. Kereszturi Ákos, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének munkatársa szedte csokorba, hogy mit sikerült eddig megtudni erről a tényleg figyelemre méltó égitestről.

Arról, hogy a Plútó milyet domborított, így ír: „Azok várakozása igazolódott be, akik érdekes, változatos objektumra számítottak – azonban a Plútó fiatalos és aktív megjelenése még közülük is sokakat meglepett.” Mindez a krátersűrűség-alapú korbecsléssel függ össze, mivel ahogyan az világhálót bejárt képekről a Napnál is világosabban látszik, a Plútó babapofival rendelkezik. „A Plútó felszínének egyes kisebb területei pedig egészen fiatalok, akár 100 millió évesek is lehetnek – sőt az sem zárható ki, hogy több helyen ma is aktív felszínalakító folyamatok zajlanak.”

Az egyik ok a népszerűségre vitathatatlanul a szív alakú felület, amit a „Plútó felfedezőjéről Tombaugh-régiónak neveztek el, íves határvonalak mentén »cellakinézetű« alakzatok osztják hasonló nagyságú egységekre a felszínt. A mintázat, amelyet keskeny árkok közel 20 km-es egységekre darabolnak, részben a földi iszapos területek száradásos repedéseire emlékeztet. Egy másik népszerű modell szerint a hasonló alakzatok létrejöttét a konvekció, azaz a felszín alatti anyag áramlása magyarázza. A Tombaugh-régió nyugati részén szén-monoxid-jeget sikerült azonosítani, amelynek koncentrációja a szív alakú terület belseje felé nő.” De szó esik vulkánokról is, melyekből a „mezei” láva helyett jégből képződött krioláva tört fel.

Hasonló döbbenetet okozott a tudósok körében a légkörével is, mely „legalább 1600 kilométernyire terjed a felszín fölé, tehát a várakozásoknak megfelelően igen kiterjedt a nitrogénlégkör – korábban a felszíntől 270 kilométer magasságig volt csak biztos nyoma a légköri gázoknak. Az atmoszféra ritka és hideg ionizált gázfelhője a Plútótól közel 10 ezer kilométer távolságig elnyúlik a Nappal ellentétes irányba.” Meglepő, hogy egy Kuiper-objektumnak ilyen kiterjedt légköre van, amely még szerkezetet is mutat – jegyezte meg Kereszturi.