A tavalyi ásatás nyomán a 18. század elején elpusztított vár egyes falszakaszai és többnyire török kori tárgyak kerültek elő, ám ezúttal középkori réteghez jutott el a feltárás, amelyet a dombóvári önkormányzat rendelt meg a Szegedi Tudományegyetem régészeti tanszékétől.
Berta Adrián, a tanszék munkatársa elmondta: négy – kétszer-kétszer tíz-, illetve tizenöt méteres – kutatóárkot nyitottak, amelyekből a vár kiterjedését próbálták meghatározni, és megtisztították a még álló északi falszakasz környezetét is. A vár lerombolásakor keletkezett törmelék alól előkerültek egy körülbelül másfél méter széles téglafal maradványai, amelyet Zsigmond korára lehet keltezni, egy később épített, külső falköpeny és a kettő közötti feltöltés, amelyre azért volt szükség, hogy a fal jobban ellenálljon az ágyúlövéseknek.
Ismertetése szerint a felöltés anyagában sikerült a török előtti, Zsigmond és Mátyás korabeli leletanyagot találni: kályhacsempék, gótikus gyertyatartó, ablakszemtöredékek és egy velencei üvegedény töredéke került elő. A felsőbb rétegből török kori leleteket hoztak felszínre, a legjellemzőbbek köztük az úgynevezett bosnyák kerámiák darabjai, amelyeket a hódoltság idején a Balkánról betelepült lakosság készített és használt.
A dombóvári vár első említése a 14. század elejéről való, a forrás szerint a Dombai család őse 1326-ban kapta meg királyi adományként. Nem tisztázott azonban, hogy a forrás Dombóvár másik erődítményére, a szigeterdei lakótoronyra vagy a most feltárt várra vonatkozik. A jelenlegi eredmények alapján úgy tűnik, hogy az első írásos említés a szigeterdei épületről szól, Dombó vára pedig egy évszázaddal későbbi építmény lehet – jegyezte meg a régész.
A legfontosabb, 1692-es leírás, amelyet az akkor új birtokos, Eszterházy Pál (1635–1713) megbízásából Kelcz Mihály készített, részletezi, hogy a vár nyugati kaputornyán három kapu vezetett be, két palotaszárnyat említ és azt, hogy a keleti oldalt nagy fal zárja le.
A mostani kutatás eredménye részben egyezik a leírással: a feltárt keleti kettős fal mintegy hat méter vastag lehetett, a vár északi oldalán azonban több átépítés miatt egyelőre nem igazolható az egyezés. A mostani adatok szerint a dombóvári vár udvara kelet–nyugati irányba 24 méter hosszú volt, a diósgyőri váréhoz hasonló méretű.
A vár az 1540-es években került török kézre, 1702-ben császári parancs alapján részben felrobbantották, részben elbontották, az épület anyagát az Eszterházy család építkezésekhez használta fel. Az épületnek jelenleg az északi fal egy szakasza és délkeleti sarka áll.
