Megtalálták Nagy Sándor apjának sánta csontvázát?

Egy több évtizedes talányt oldhattak meg a kutatók a verginai leletek vizsgálata közben – írja a Live Science.

Az 1970-es évek óta zajlik a makedón sírbolt feltárása a görögországi Vergina közelében, ahol feltehetőleg Nagy Sándor családtagjai nyugszanak. Az ásatási terület három sírt foglal magába, melyek közül az elsőt ugyan már az ókorban kifosztották, de emberi maradványokat és egy Perszephoné megerőszakolását ábrázoló falfestményt még találtak benne a kutatók. A második sír érintetlen volt, abban egy férfi és egy nő égett csontjaira, páncélokra és egyéb tárgyakra bukkantak, míg a harmadik kamra vélhetően Nagy Sándor fiáé, IV. Sándoré lehet.

II. Philipposz az időszámításunk előtti negyedik században egységesítette a makedónokat és a környező törzseket és elfoglalta az ókori Hellász számottevő részét. Krisztus előtt 338-ban legyőzte a görög seregeket a khairóneiai csatában, majd megalapította a pánhellén szövetséget Korinthoszban. Életének saját testőre, Pauszaniasz vetett véget egy, a tiszteletére rendezett ünnepségen Kr. e. 336-ban.

Eleinte a tudósok úgy vélték, a második kriptában a hódító apjának, II. Philipposz makedón királynak és feleségének, Kleopátra Eurüdikének a maradványait találták meg, de a férfi koponyájának sérülései, a csontvázak kora és a hamvasztás körülményei miatt kétségek merültek fel. Az archeológusok sokáig azt vizsgálták, hogy a testeket közvetlenül a halál után vagy csak jóval később égették-e el, és többen arra a megállapításra jutottak, hogy a csontok nem Nagy Sándor apjához, hanem III. Philipposzhoz és feleségéhez tartoznak, akiket csak jóval haláluk után hamvasztottak el.

Az ügy politikai kérdéssé vált, és évek óta egyféle háború dúl a két fél között – vélekedett a Live Science-nek a Nemzetközi Hellén Egyetem történésze, Miltiades Hatzopoulos a csontok eredete miatt kialakult szakmai kardoskodásról.

A trákiai Démokritosz Egyetem paleoantropológusa, Antonisz Bartsziokasz kutatócsapatával most megvizsgálta az első sírkamrában talált maradványokat, és arra a megállapításra jutottak, hogy azok jó eséllyel II. Philipposznak és családjának csontjai lehetnek. A nagyjából 180 centiméter magas férfi a negyvenes éveiben halt meg, a 165 centiméter magas nő 18 éves lehetett; mellettük egy egy-három hetes csecsemő maradványait is megtalálták. Azon túl, hogy a leletek kora stimmel, a férfi csontvázáról kiderült, hogy térdsérülése volt. Egy feltehetőleg lándzsa okozta sebesülés után a combcsont és a sípcsont összeforrt, és emiatt a térd 79 fokos szögben eldeformálódott. Ez komoly fegyvertény, ugyanis a történelmi feljegyzésekből kiderül, hogy II. Philipposz időszámításunk előtt 345-ben egy ütközetben olyan lábsérülést szenvedett, ami után élete végéig sántított.

Ha II. Philipposz és családja nyugszik az első kamrában, abból az következik, hogy a második sírban III. Philipposznak és feleségének maradványai találhatók – írta tanulmányában Bartsziokasz.

Maria Luston, a Waterloo-i Egyetem antropológusa bár nem vett részt a tanulmány elkészítésében, úgy gondolja, az eldeformálódott csont egy megdönthetetlen bizonyíték, ráadásul megmagyarázza, hogy egy olyan képzett harcos, mint II. Philipposz, miért nem tudott szembeszállni orgyilkosaival. „A térdsérülés miatt valószínűleg nagyon nehezen egyensúlyozott és mozgásában is korlátozottá vált” – magyarázta Luston a Live Science-nek.

Mindenesetre nem mindenki ismeri el a felfedezést. Theodore Antikas, a görögországi Arisztotelész Egyetem kutatója – illetve egy a mostaninak ellentmondó tanulmány szerzője – szerint hibás a publikáció következtetése. Jonathan Musgrave, a Bristoli Egyetem anatómusa pedig úgy fogalmazott, hogy ez egy olyan merész állítás, amelyet bizonyos körökben nem fogadnak majd kitörő örömmel.