Mit gondol egy fa a görög válságról?

A melbourne-i példányok kedves, személyre szóló üzeneteket kapnak a város lakóitól.

Melbourne város vezetése még 2013-ban úgy gondolta, hogy elindít egy programot, amelyben feltérképezi a város fáit és elérhetővé teszi az összeírást egy internetes oldalon is. Minden példányt egyedi azonosítóval láttak el, és lehetővé tették a lakosok számára, hogy e-mailt küldjenek a fák állapotával kapcsolatban. A program eredeti célkitűzése az volt, hogy a városlakók elektronikus úton jelezhessék, ha leszakadt ágakkal, beteg vagy sérült példányokkal találkoznak.

Hozzátartozik az ausztrál történethez az is, hogy a fák összeírása azért vált sürgetővé, mert a nagy szárazság következtében a 77 ezer egyed 40 százaléka vagy megbetegedett, vagy teljesen kipusztult 2009-re. A melbourne-i tanácsnak szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy a fák nagy többsége – a gyönyörű állomány akár fele is – lassan elpusztul.

A város klímakoncepciója szempontjából is fontos kérdésről van szó: a melbourne-i városvezetés úgy látja, hogy további faültetésekkel akár 4 fokkal is csökkenteni lehet a város tikkasztó nyári levegőjének hőmérsékletét; a 3000 új példány telepítésével a metropolis levegőhöz juthat.

A projekt – amelyben a város faállományát térképezték fel – új megvilágítást kapott. Özönleni kezdtek az e-mailek, de az elektronikus üzenetek nem a fák állapotáról szóltak, hanem a városlakók közvetlenül a fáknak címezték kedves hangvételű leveleiket. Az elmúlt két évben közel 3000 e-mailt küldtek személyre szólóan a melbourne-i fáknak.

A lakók úgy fogalmazzák meg üzeneteiket, mintha élő embereknek írnák; a fákkal osztják meg legbenső érzéseiket, bocsánatot kérnek tőlük, ha a kutyájuk levizelte őket, és kifejezik hálájukat is azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán léteznek és a lombkoronájuk árnyékot ad a forró napokon.

Legdrágább Szilfám! Végre megtaláltalak! Mindennap látlak, ahogy az egyetemre sétálok, de fogalmam sem volt, milyen fa vagy. Te vagy a legszebb a városban. Szeretlek!

A program a környezetvédelem jegyében indult el azért, hogy az embereket arra sarkallja, hogy tegyenek az élőhelyükért. Egyesek köszönetet mondanak a fáknak, többek között egy mirtusznak küldték a következő sorokat:

Itt ülök a közeledben. Felfedeztem az interaktív térképen, hogy a közelben nincs sok barátod. Ez nagyon szomorú. Tudnod kell, én gondolok rád. Köszönettel tartozom neked azért, hogy oxigénnel látsz el bennünket, hogy lélegezni tudjunk a nyüzsgő nagyvárosban.

Van olyan üzenet is, amelyet aktuálpolitikai témája ellenére is humorral fűszereztek. Az egyik levél a görög adósságválsággal kapcsolatban tesz fel kérdéseket, és meglepő módon válasz is érkezik a felvetésre.

Az egyik érdeklődő Troy – Trója – felhasználó névvel szignált kérdéseit a Vörös Cédrusnak címezte; július 1-jén:

Aggódsz amiatt, hogy a görög adósságválság hatással lesz rád?
A helléneknek az EU-ban kellene maradniuk?

A Vörös Cédrus válasza szellemes volt:

Trója, úgy emlékszem, téged a görögök már egyszer leigáztak Dühös vagy még rájuk?

Görögország még mindig a sűrű erdőben bolyong, és lehet, hogy kilép az Európai Unióból.
Vannak, akik azt mondják, hogy le kellene értékelni a valutájukat, hogy megerősödjön a gazdasága, de az EU nem engedi, hogy ezt tegyék. Mások szerint a megszorítások idézték elő ezt a helyzetet.

Én nem tudom, csupán egy fa vagyok.

Ami a téma tudományos megközelítését illeti: a modern kommunikáció már nemcsak emberek közötti kapcsolatokat jelent, hanem ember és akár antropomorf gépek, robotok között is kialakult viszonyt. Manapság talán nem nevezhető szokatlannak, se meglepőnek az, ha az emberek gépekhez beszélnek vagy növényeknek címezik üzenetüket. Nyilván az teszi érdekessé az effajta jelenséget, hogy az emberek választ kapnak elektronikus levelükre. Természetesen nem a fáktól, hanem a fákat gondozó és rendszerező szakemberektől.

Kuremszki Andrea pszichológus a jelenséget – hogy az emberek élettelen tárgyakhoz vagy olyan élőlényekhez beszélnek, amelyek nem emberek – több aspektusból közelíti meg. Egyrészt az élettelen tárgyak emberi tulajdonságokkal való felruházását azzal magyarázza, hogy az ember valamit vagy közelíteni szeretne magához, vagy eltávolítani. Ha közelítjük magunkhoz a dolgokat, ezzel egyfajta érzelmet pótolunk, mert társként tekintünk a tárgyra, az élőlényre.

Amikor valaki egy tárgyhoz beszél, akkor próbál megoldást találni a problémájára, lehet ez akár a magány jelensége, és ezt a feszültséget oldjuk olyan tárgyakban, amelyeket az ember formál, amelyek erőt adnak neki.

Másrészt az ember mindig próbál értelmet adni annak, amit nem ismer, amitől fél. Harmadrészt pedig a megértéssel a biztonságérzetünket tudjuk növelni úgy, hogy egy számunkra ismeretlen jelenséget megmagyarázunk.

A szakember hozzátette, hogy nagy a bizonytalanság az emberekben, és egy ismeretlen fának szánt névtelen üzenetre érkezett válasz visszaigazolás lehet a feladó számára, amely megerősítheti az elképzelésében.