A Magyar Kommunista Párt (MKP) propagandája igyekezett a saját érdemének beállítani a sikeres közgazdasági manővert, filmhíradókon, plakátokon és újságjai címlapján hirdette, hogy Rákosi Mátyás „a forint apja”. Ebben volt némi igazság, hiszen a szanálási programot, amelynek köszönhetően végül sikeres volt a stabilizáció, valóban a kommunista párt nyújtotta be, ugyanakkor a magyar pénztörténet egyik legsikeresebb akciójának fő kiötlője a Horthy-kori gazdasági kutatóintézet korábbi vezetője, Varga István közgazdász volt.
Az új pénz 1946-os bevezetésekor 2, 10, 20 filléres, 1, 2 illetve 5 forintos érmék, illetve 10 és 100 forintos bankjegyek készültek; azonban a gyenge nyomtatási minőség miatt 1947-ben új bankjegyeket kellett kibocsátani, 1948-ban jött a húszas és később az ötvenes is. A papírpénzeken szereplő Kossuth-címert az 1949-es totális kommunista hatalomátvétel után cserélték le a kalászos-kalapácsos „Rákosi-címerre”, majd '56 után került rá a vegyes, kommunista jelképet és nemzetiszínű pajzsot is tartalmazó „Kádár-címer”.
Az aranyalapú forint egyébként sokáig stabil maradt, az infláció csak a hetvenes években, az olajválság miatt kopogott be újra (1970-ben nyomták az első 500 forintost, '83-ban az első ezrest), a valódi értékvesztés – azaz a valós értékhez történő leértékelés – pedig csak a rendszerváltás után következett be. A mindenestül fél évszázadig szolgáló bankjegysorozatot a rendszerváltás után 1997 és 1999 között cserélték le (ekkortájt vonták ki a forgalomból a filléreket is), és jött a nagyobb címletek (10 és 20 ezer forintos bankjegyek) nyomtatása is. 2014. szeptember 1-jén a Magyar Nemzeti Bank közölte, hogy négy év alatt a teljes magyar pénzjegykészletet lecseréli – az első eleme ennek az új tízezres lett.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!