Okostelefonok: mi lesz a „balf*sz generációval”?

Szakértőket kérdeztünk, hogy milyen hatással vannak az agyat igencsak stimuláló használati tárgyak a gyerekre.

Kétéves kor alatt egyenesen tilos, az ötödik születésnap előtt pedig nem tanácsos okoseszközt a gyerekek kezébe adni, mert azokat a tartalmakat, amelyeket a kicsik ezeken a kütyükön láthatnak, nem képesek még felfogni – véli dr. Altmann Anna gyermekideggyógyász, a Szent János kórház osztályvezető neurológusa. A későbbi kognitív folyamatok kialakulásában kulcsszerepet játszó homloklebeny intenzív fejlődése hatéves korig a legélénkebb. Az agyi idegpályák kialakulásához elengedhetetlen, hogy a gyermek megtapasztalja saját testét, azt, hogy a különböző külső környezeti változásokhoz hogyan tud alkalmazkodni, ez a folyamat segíti a testérzet kialakulását, mely a későbbi tanulási folyamatokhoz elengedhetetlen. Ezekhez az élményekhez különböző mozgások – mászás, ugrálás, egyensúlyozás – útján lehet eljutni. A megfelelő ideghálózatok kialakításához nem elég a gyakorlás, fontos, hogy a gyermek ezt lelkesen tegye, ezért szükséges, hogy a gyermekkel megszerettessük a mozgást. A gyermekek keresik a kihívást, szeretik kipróbálni, mire képesek. Azok a gyerekek, akiknél a szülők erre odafigyelnek, nem lesznek számítógép-, illetve tévéfüggők.

Az idegpályák mozgás hatására válnak aktívvá, ha viszont a tévé előtt bambul a gyerek, akkor ezek kimaradnak, passzívan, interakció nélkül érkeznek az ingerek, amelyeket aztán vagy feldolgoz, vagy nem. Bár az okoseszközökhöz legalább az ujjait használja, így ezek a kütyük látszólag egy fokkal jobbak a tévénél, ebben az esetben is elmaradnak a figyelmi funkciók kialakulásához szükséges mozdulatok. Bizonyított, hogy ezeknél a gyermekeknél a szem-kéz koordináció jobban fejlődik, de a tanuláshoz szükséges finommotorika-, egyensúly- és nagymozgásfejlődés elmarad. Ezért több a figyelemzavaros, viselkedési és magatartási problémával küzdő gyerek a sokat tévézők, mint televíziót nem vagy alig néző társaik között – erősítette meg Sas István szavait az ideggyógyász.

Az okoseszközök és a tévé az interakció hiánya miatt hátráltatja a kommunikációs és nyelvi fejlődést is – teszi hozzá Altmann. A szótanuláshoz a két-három éveseknek szükségük van szenzoros ingerre, vagyis a kezükbe, szájukba kell venniük a tárgyakat, és ezekhez az érzetekhez társítják a szavakat. Később a már rögzült szavakhoz kapcsolják az újabbakat, így kerülnek mélyen a memóriájukba. Bár a televíziót néző gyerekek látszólag több szót ismernek, valójában tudásuk felületes, mert a tévén keresztül érkező gyors ingereket nem tudják elég hatékonyan internalizálni. A sokat kütyüzők ingerlékenyebbek és szorongóbbak is társaiknál, mert a gyors kép- és hangváltozásokra nem tudnak megfelelően reagálni, nem alakul ki a tartós figyelem képessége, aminek pedig egyenes következménye a hibás információfeldolgozás.

Tudományos bizonyítékok cáfolják azt az általános nézetet, hogy a kütyük inkább ártanak, mint használnak – mondta dr. Németh Erzsébet szociálpszichológus, aki szerint tizenkét éves kor fölött az okostelefon hiánya komolyabb károsodást jelent a mentális egészségre a mai világban, mint ezeknek az eszközöknek az egyébként nem elhanyagolható veszélyei. Nyilvánvaló, hogy mennyivel könnyebb a kapcsolatok fenntartása – Németh szerint butaság, hogy ezek csak virtuálisak lennének – a kütyük segítségével, amire viszont egy kamasznak, pláne egy egyetemistának nagy szüksége van. Kamaszkor előtt viszont többet ártanak, mint használnak a digitális eszközök.

Ma már valós probléma, hogy a testvérféltékenység mellett megjelent a gyerekeknél a szülő telefonjával való rivalizálás. Sok esetben a gyerek úgy érzi, versenyeznie kell az anya, apa figyelmét lekötő okoseszközzel, ami szakértők szerint rontja a szülő-gyermek kapcsolatot, és pszichés problémákhoz vezethet. Németh Erzsébet szerint ebben nem a szülő a hibás, hanem a felgyorsult világ, amelyben mindig elérhetőnek kell lenni. Manapság már nem a megbecsültség jele, ha a munkahely fizeti a telefont, csak annyit jelent, hogy bármelyik pillanatban sürgős feladatot kaphat a szülő, közös családi elfoglaltság ide vagy oda. Fontos, hogy ezt a gyerekkel is megértessük, ugyanis az sem normális, ha a telefoncsörgésre hisztisen reagáló, féltékenykedő picinek engedve szakítjuk meg a beszélgetést. A gyereknek is meg kell tanulnia az otthoni telefonálás szabályait, és hogy a szülőknek időnként dolguk van – emelte ki a szociálpszichológus.

Az őrült tempó persze nem menti fel a szülőt az alól, hogy gyermekébe időt és energiát fektessen. Mint Németh Erzsébet fogalmazott: a szülő nem adhatja albérletbe a gyerekkel töltött időt. Csak úgy van kompetenciánk segíteni őket, ha tudjuk, hogy mi történik velük, kik a barátai, kiket nem kedvelnek és miért, ez pedig beszélgetés és együttlét nélkül nem megy – hangsúlyozta. Arra a kérdésünkre, hogy hogyan kell kezelni a felmérések szerint az okoseszközök megvonása következtében fellépő, a családok felénél gondot okozó konfliktust, a szociálpszichológus így reagált: alkudozni kell. Ranschburg Jenő is azt mondta, hogy a jó családok az alkudozós családok – tette hozzá. Németh arra is felhívta a figyelmet, hogy sosem szabad a magát földre vető gyereknek engedni, mert megerősítjük abban, hogy ez a konfliktuskezelés járható útja, és ha ezt tapasztalja, még gyakrabban és erőteljesebben veszi elő módszerét.

Legtöbbször a szülők pótszerként használják a digitális korszak vívmányait, mert nem tudnak a saját gyerekükkel kommunikálni, játszani és egyáltalán mit kezdeni – véli dr. Altmann Anna. A gyerekideggyógyász szerint a szülő saját szégyene, hogy például rendelésre várva nem beszélgetésre használja a közös időt, hanem a gyerek kezébe nyomja a tabletet. Mint mondta, ezzel a szülők maguk nevelik a gyerekeiket arra, hogy bezáruljanak a saját világukba, aztán csodálkoznak, hogy a kortárs környezetbe kerülve nem tudnak kommunikálni. Meg kellene tanítani a szülőket, hogyan foglalkozzanak, játsszanak gyerekeikkel – véli Altmann.

Sas István szerint a tiltás sehova nem vezet, csak arra jó, hogy életre szóló hátrányt okozzon a fiatalnak. Attól ugyanis, hogy néhányan kevesebbet mobiloznak, kevesebbet játszadoznak vagy csetelgetnek, ez a trend nem fog megváltozni. A reklámpszichológus szerint az egyetlen lehetőség, hogy a legváltozatosabb módszerekkel rávezessük a fiatalokat ezeknek az eszközöknek az igazi, előremutató hasznára.

Sok kollégájával ellentétben Sas például nem tiltja óráin az okostelefonozást, sőt jutalom jár annak, aki az általa elfelejtett szerző vagy forrás címét a leghamarabb megtalálja. Szerinte még az is elképzelhető, hogy a fiatalabbak házi feladata sem csak egy példa hagyományos megoldása lenne, hanem a hozzá vezető út sokféleségének megtalálása a világháló rejtekeiben. Sok tanárnak égnek áll a haja olyan módszerektől, amikor például Rómeó és Júlia történetét csetszerűen teszik közérthetőbbé vagy blogot íratnak a diákkal János vitéz helyzetébe képzelve magát, de legalább addig se lövöldöz a dinoszauruszokra – villantott fel egy-két ötletet a lehetőségek tárházából a szakértő.

Altmann Anna szerint sem a legjobb ötlet a tiltás, úgy véli, az okoseszközök használata vagy a televíziónézés közös tevékenység kellene hogy legyen a szülővel, miközben a gyermek bátran felteheti a kérdéseit, vagy később közösen eljátszhatják a megnézett mesét, így a gyerek is támaszkodhat kreativitására, és a szülő is láthatja, mit értett meg a poronty a kapott ingerekből.

Sarkalatos kérdés, hogy mikor érdemes készüléket venni a gyermeknek. Németh Erzsébet szerint annak, akit nem enged el önállóan az iskolába a szülő, és folyamatosan mellette van, nem jár telefon. A telefon a szülő-gyermek kapcsolatnál olyan póráz, amely segítséget nyújt az önállóvá válásban, ezt szem előtt tartva kell mérlegelni.

Negatív és pozitív hatások, tiltás vagy engedékenység ide vagy oda, összességében a digitális eszközök használatáról is elmondható, hogy meg kell találni az arany középutat. Megfelelő életkorban a szabályok betartásával nagyon hasznosak lehetnek ezek a kütyük, csak ésszel kell tudnunk használni.

Sas István szerint egy biztos: amíg a felnőttek nem értik a napról napra robbanásszerűen terjedő új alkalmazások szerepét és nem mérik fel azoknak a beláthatatlan távlatokat nyitó hasznát, addig csak jajveszékelni fognak. A szakértő ekképpen figyelmezteti a szülőket: „Rossz hírem van, kedves apukák és anyukák: a szociológusok egyre többet emlegetik az úgynevezett fordított szocializáció jelenségét, amely az Y és főleg a Z generáció sajátja. Korábban az idősebbek tanították meg a fiataloknak a vadászást, az olvasást, a főzést és az élet minden fontos alkalmazkodási dolgát. Most ez megfordult. A tizenévesek tanítják szüleiket a wifi, a felhő és az usb rejtelmeire. Ne tessék ellenállni! Tessék együttműködni és jó képet vágni az egészhez!”