A kutatók szerint a hold enyhén dülöngél a Szaturnusz körüli pályáján. Ez az ingadozó mozgás nagyon csekély, mégis túl nagy mértékű egy szilárd égitesthez képest – közölte a New York államban lévő ithacai Cornell Egyetem. A tudósok elemzéseiket az Icarus című szaklapban mutatták be.
Régóta ismert tény, hogy az Enceladus jégtakarója alatt folyékony víz található. A Cassini már 2006-ban felfedezett a hold déli sarkvidékén egy jeges vulkánt, amely vízgőzt és jégrészecskéket lövellt, és ezzel táplálta a Szaturnusz úgynevezett E gyűrűjét. Akkoriban a kutatók megállapították, hogy legalább a déli-sarkot föld alatti tengernek kell borítania, a rejtett vízterület kiterjedése viszont még ismeretlen volt.
Az ingatag mozgás pontos értékelésével a szakértők végre megkapták a választ: az óceán a hold egész felületét borítja. „Ha a felszín és a mag szilárdan összekapcsolódna, akkor a mag olyan nagy holtterhet szolgáltatna, hogy a megfigyeltnél sokkal kisebbek lennének az oldalingadozások. Ez azt bizonyítja, hogy globális folyadékrétegről van szó, amely elválasztja egymástól a felszínt és a magot” – fejtette ki Matthew Tiscareno, a kaliforniai SETI Intézet munkatársa, a tanulmány társszerzője.
Az Enceladus szinte teljesen gömbölyű, átmérője mintegy 500 kilométer. Nem ez az egyetlen hold, amelynél föld alatti óceánra utaló bizonyítékokra bukkantak. A Jupiter Európé, Kallisztó és Ganümédész holdjainak, a Szaturnusz Titán holdjának jégrétege alatt és számos további jégholdon is rejtett tengerek találhatók. A Naprendszerben a Földön kívüli élet utáni kutatás ígéretes helyszínei ezek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!