Van „jó” oldala is a globális felmelegedésnek

A visszahúzódó jégsapkák alól hosszú évtizedekig befagyott holttestek és tárgyak bukkannak elő.

„Mindig színes, tájba nem illő dolgokat keresek, hegymászócipő-részleteket és hátizsákokat gyakran látok is” – mondta a BBC-nek egy helikopteres hegyimentő, Gerold Biner. Hozzátette: „a svájci Matterhorn keleti oldalán rengeteg ilyen dolog található. Mindig azt mondom, hogy alpinista boltot lehetne nyitni az ott lévő cuccokból”. Ám két éve, amikor egy menedékház felújításához szállított építőanyagot, Biner különös dologra lett figyelmes a hegy északi oldalán húzódó gleccser aljában. Mint kiderült, egy emberi testre bukkant rá.

Jonathan Conville brit hegymászó 1979-ben tűnt el a hegyen, majd 2013-ban ismét előkerült, de nem ott, ahol nyoma veszett. A gleccseren belül lecsúszott a jégfolyam aljára, ahol az olvadt víz csordogál Szeptember végén szokott a legvékonyabb lenni a jégtakaró a hegyen, tavaly az év ezen időszakában egy másik személy újabb két holttestre bukkant rá.

Miután a holttesteket DNS-tesztnek vetették alá, kiderült, hogy két japán hegymászóról – Kobajasi Maszajukiról és Oikava Micsióról – van szó, akik egy 1970-es hóviharban tűntek el, azaz kilenc évvel Conville halála előtt. A japánok előtt nem sokkal egy franciára, utánuk pedig egy cseh férfira leltek a Matterhornon, azaz egyre több holttest „szabadul” a jég és a hó fogságából.

A Berni Egyetem gleccserkutatója, Martin Grosjean ezzel kapcsolatban a BBC-nek elmondta: a jégfolyamok az elmúlt két évtizedben a korábbiaknál gyorsabban húzódnak vissza. Hozzátette: még az a jég is olvadásnak indult, amely már ezer éve meg sem moccant – új ágat adva a tudománynak, a gleccserrégészetet.

Kincs a jégben

1966-ban zuhant le az Air India járata a Mont Blanc-nál, a rakományból egy láda belefúródott a Bossons-gleccser jegébe. Közel ötven évet kellett várni arra, hogy ismét előkerüljön: 2013-ban bukkantak rá a ládára, amelyben száznál is több, különböző színű és fajtájú drágakő lapult. Ezek összértéke több mint 77 millió forint lehet, feltehetően az orosz származású brit drágakő-kereskedő Issacharoff családé volt.

A jégből ugyanis nemcsak modern kori holttestek, hanem ősemberek is előkerültek már (pl. Ötzi), emellett ötezer éves tárgyak és római kori emlékek is felbukkantak az olvadás következtében. Utóbbiakat Grosjean külön kiemelte, ugyanis egy-egy római kori cipőszegecsen rajta van, hogy mikor és hol készült, valamint az is, hogy milyen célra: civil vagy katonai lábbelihez.

Felmerül a kérdés, hogy nem lenne-e érdemes az eltűnt hegymászók keresésére indulni most, amikor van is esély arra, hogy megtalálják a tetemeket. A BBC újságírója szerint ezúttal nem a hegymászók jelentéseire és az éles szemű helikopterpilótákra kellene hagyatkozni, hanem tüzetesen át kellene vizsgálni az alpesi gleccserek alsó régiót az év most következő pár hetében, amikor a leginkább visszahúzódik a jég.

A Matterhornon egyébként mindössze húsz ember tűnt el 1865 óta, ami eltörpül a hegy 5-600 halottjához képest. Ám ha tágítjuk a kört, egyre nagyobb az eltűntek száma – a svájci Valais kantonban például 270 ember nem került elő a hegyekből, többségében túrázók, hegymászók és síelők. Hogy miért lenne fontos megtalálni az eltűntek holttesteit? A családjaik miatt, ugyanis holttest nélkül nincs temetés, a gyász és a tragédia feldolgozása is sokkal nehezebb.

Visszatérve a cikkünk elején említett brit hegymászó történetére, Conville testvére, Katrina Taee a BBC-nek elmondta: édesanyjuk sosem fogadta el, hogy fia elhunyt, mindig visszavárta. Katrina hozzátette: „Egy idő után már reménykedtem, hogy sosem kerül elő, mert egy hegyen igazán békében nyugodhat”. Ám testvére, Melissa mindig is meg akarta találni Jonathan holttestét, majd miután DNS-tesztre utaztak Svájcba, 34 évvel a bátyjuk halála után a kezükben tarthatták a földi maradványokat.

Egy másik család azonban még mindig keresi rokonát: az 1865-ös első expedíció utolsó eltűnt tagját, Lord Francis Douglas-t, a Queensberry márki fiát. Tagja volt a Matterhornt elsőként meghódító csapatnak, ám három társával együtt odaveszett a hegyen. A mostani márki, Donald Queensberry dizájner elmondta: mindig is hitt abban, hogy megtalálja ük-ük-nagybátyját. A márki tizenöt éves unokája azt tervezi, hogy egy 78 éves angol hegymászóval jövőre bejárja a hegyet rokona után kutatva.

Martin Grosjean gleccserkutató azonban figyelmeztet: a gleccserek elmúlt 150 évben tapasztalt mozgásai miatt kicsi az esély arra, hogy a lordot valaha meglelik. Elmondása szerint körülbelül 20-50 év kell egy gleccseren ahhoz, hogy a benne lévő tetem az alján kössön ki. A fenti példákban 34 és 44 év telt el az eltűnés és az előkerülés között. Számításai szerint Lord Douglas már 1900-ban a gleccser alján lehetett, azaz már nincsenek meg a maradványai. Hozzátette: mindig történnek meglepetések.

A mozgások nem olyan kiszámíthatóak, mint azt Grosjean hiszi, sok esetben évtizedekig meg sem mozdulnak a gleccserek, így azt sem lehet megmondani, mikor bukkannak fel az eltűnt holttestek – ezt már Martin Callanan, a Norvég Műszaki Tudományegyetem tudósa mondta a BBC-nek Szerinte egyre-másra bukkannak majd fel a következő évben a tetemek. Addig azonban nem érdemes keresgélni, mert újabb emberek tűnhetnek el a hegyen.