A 69 éves, török–amerikai Aziz Sancar a második török Nobel-díjas, az első Orhan Pamuk író volt. „Biztos vagyok abban, hogy nagy ünneplések lesznek Törökországban” – mondta a kutató, akit az elmúlt évek során sokszor faggattak arról, hogy mikor kap már Nobel-díjat. „Fárasztó volt ezt hallgatni” – jegyezte meg, majd hozzátette, szülőhazája miatt is örül a díjnak.
Aziz Sancar kurd származású, Törökország délkeleti részén született, hét testvérével nőtt fel. Szülei írástudatlanok voltak, de nagy hangsúlyt fektettek gyerekeik oktatására. Kis híján profi labdarúgó lett – övé lehetett volna a junior válogatott kapusposztja –, de végül inkább tanulmányainak szentelte magát.
A 77 éves Tomas Lindahl, akit telefonon kapcsoltak a sajtókonferencián, meglepetésnek nevezte a hírt. „Tudtam, hogy az évek során felmerült a nevem, mint ahogy száz más tudósé is” – fogalmazott. Kutatási területéről szólva azt mondta, munkája súlyos betegségek megelőzésében segíthet, de nem hisz az örök életben. „Sokféle DNS-károsodás van, amely rákbetegség kialakulásához vezethet, és mi szembe akarunk szállni ezekkel a károsodásokkal, amennyire csak lehet. Ehhez azonban először is meg kell értenünk, hogyan alakulnak ki” – fejtegette.
Paul Modrich, a marylandi Howard Hughes Medical Institute kutatója és az észak-karolinai Duke Egyetem orvostudományi karának biokémia-professzora szabadságát tölti New Hampshire államban, ott érte a kitüntetés híre, mégpedig az ismerőseitől kapott e-mailek révén. „Nehéz elhinni” – mondta a Nobel-díj sajtófelelősének. „Sokk, meglepetés, izgalom” – ezek a szavak jutottak az eszébe. „Nem vagyok nagy szónok” – fűzte hozzá. Paul Modrich szerint kutatási területe sokáig nem élvezett akkora figyelmet, amekkorát a kutató szerint megérdemelt volna, így nagy örömmel tölti el a díj.
Az akadémia indoklása szerint a három kutatónak sikerült molekuláris szinten feltérképeznie, hogy a sejtek hogyan javítják ki a DNS-károsodásokat és őrzik meg a bennük tárolt genetikai információt. Meghatározó kutatásaik kulcsfontosságú ismereteket szolgáltattak a sejtek működéséről és hozzájárultak többek között új rákkezelési módszerek kidolgozásához is.
Az emberi DNS mindennap károsodik az UV-sugárzás, a szabad gyökök és egyéb rákkeltő anyagok miatt, ám a DNS mindezen külső behatások nélkül is instabil, sérülékeny molekula. Napi szinten több ezer hirtelen változás megy végbe egy sejt genomjában, és akkor is keletkezhetnek sérülések, amikor a DNS lemásolódik sejtosztódáskor, ez a folyamat pedig naponta több milliószor lezajlik az emberi szervezetben. Örökítő anyagunk kémiai szerkezetében azonban mégsem uralkodik el a káosz, mivel folyamatosan egy seregnyi molekuláris rendszer ellenőrzi és javítja a DNS-t. A kémiai Nobel-díj idei kitüntetettjei úttörő munkát végeztek számos ilyen helyreállító rendszer működésének molekuláris szintű feltérképezésében.
Az 1970-es évek elején a kutatók úgy vélték, hogy a DNS rendkívül stabil molekula, ám Tomas Lindahl bebizonyította, hogy a DNS olyan gyorsasággal károsodik, ami elméletileg lehetetlenné tette volna a földi élet kialakulását. Mindez egy olyan molekuláris mechanizmus – a báziskivágó javítás (BER) – felfedezéséhez vezette a szakembert, amely folyamatosan megakadályozza a DNS összeomlását.
A témában az 1980-as évek óta kutató Aziz Sancar nevéhez fűződik a DNS-javító mechanizmusok másik típusának, a nukleotidkivágó javításnak (NER) a feltérképezése. Ezt egyebek közt az UV-sugárzás és a mutagén anyagok okozta DNS-károsodások javítására használják a sejtek. Azoknál, akiknél hibás ez a rendszer, bőrrák alakul ki napfény hatására.
Paul Modrich a sejtosztódás előtti DNS-replikációkor fellépő károsodások helyreállítására használt mechanizmust, az össze nem illő párok javítását (MMR) demonstrálta. Ez a folyamat nagyjából ezerszeresen csökkenti a hibák jelentkezését a genetikai anyag megduplázódásakor.
A kitüntetettek megosztva 8 millió svéd koronával (266,3 millió forintos összeggel) gazdagodnak, a díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.
Az idei orvosi-élettani Nobel-díjat a fertőző betegségek kutatása területén elért eredményeiért William C. Campbell ír, Ómura Szatosi japán, illetve Juju Tu kínai tudós kapja, míg a fizika területén Kadzsita Takaaki és Arthur B. McDonaldot díjazzák a neutrínóoszcilláció felfedezéséért.
