Idén egy kvantummechanikai jelenség felfedezéséért járt a fizikai Nobel-díj: a neutrínóoszcilláció során a neutrínó háromféle íze (elektron, müon, tau) alakul át egymásba. A jelenség a napneutrínó-problémát magyarázza meg, ami a részecskefizika területére tartozik, és ami abból eredt, hogy a neutrínódetektorok kevesebb neutrínót észleltek, mint amire a Nap működési modelljéből számítani lehetett. A probléma amiatt volt, hogy nem ismertük pontosan a Nap magjának kémiai összetételét. (Márpedig ez összefüggésben áll a neutrínóképződés mértékével.)
A japán Super-Kamiokande neutrínóobszervatórium megfigyelése szerint mivel oszcilláció csak tömegkülönbség esetén lehetséges, így minimum az egyik fajta neutrínónak kell legyen tömege.
A Nobel-bizottság szerint a japán Takaaki Kajita és a kanadai Arthur B. McDonald kulcsszerepet játszottak a felfedezésben, hogy a neutrínó ízei átalakulnak egymásba. „Ez az átalakulás megköveteli, hogy a neutrínóknak tömegük legyen. A felfedezés elősegítette az anyag legbelső működésének jobb megértését, és meghatározó lehet abból a szempontból, ahogy az univerzumra tekintünk.”
McDonaldot telefonon érték el a sajtókonferenciáról, Kanadában épp hajnali négy óra volt, amikor közölték vele, hogy megkapta az elismerést. A Guardian szerint kissé álmosnak tűnt a beszélgetés során, de szavai szerint egyáltalán nem bánta, hogy felébresztették, és kifejezte köszönetét a díj odaítéléséért.
Arthur B. McDonald 2010-ben beszélt a neutrínók jelentőségéről a Queen's Egyetemen, melyről felvétel is készült, ami alább tekinthető meg.
Az 1959-ben született Takaaki Kajita a Szaitamai Egyetemen 1981-ban diplomázott, doktori disszertációját 1986-ban védte meg Tokiói Egyetemen. A részecskefizikus 1988 óta dolgozik az egyetem kozmikussugár-kutató intézetében (ICRR), amelynek Kamiokande, majd Super-Kamiokande neutrínóobszervatóriumában végzett kutatások során fedezték fel a neutrínóoszcillációt. 1999 óta a Tokiói Egyetem professzora és az ICRR igazgatója.
A 62 éves kanadai Arthur B. McDonald a pasadenai Kaliforniai Műszaki Egyetemen szerezte PhD tudományos fokozatát 1969-ben. A Princeton Egyetem professzora volt 1982 és 1989 között. A kanadai Sudbury Neutrínóobszervatóriumban folytatott tudományos kutatásai erősítették meg a kvantummechanikai jelenséget. A felfedezésért 2007-ben Benjamin Franklin-medált kapott. Jelenleg a kingstoni Queen's Egyetem professzora.