Idén egy kvantummechanikai jelenség felfedezéséért járt a fizikai Nobel-díj: a neutrínóoszcilláció során a neutrínó háromféle íze (elektron, müon, tau) alakul át egymásba. A jelenség a napneutrínó-problémát magyarázza meg, ami a részecskefizika területére tartozik, és ami abból eredt, hogy a neutrínódetektorok kevesebb neutrínót észleltek, mint amire a Nap működési modelljéből számítani lehetett. A probléma amiatt volt, hogy nem ismertük pontosan a Nap magjának kémiai összetételét. (Márpedig ez összefüggésben áll a neutrínóképződés mértékével.)
A japán Super-Kamiokande neutrínóobszervatórium megfigyelése szerint mivel oszcilláció csak tömegkülönbség esetén lehetséges, így minimum az egyik fajta neutrínónak kell legyen tömege.
A Nobel-bizottság szerint a japán Takaaki Kajita és a kanadai Arthur B. McDonald kulcsszerepet játszottak a felfedezésben, hogy a neutrínó ízei átalakulnak egymásba. „Ez az átalakulás megköveteli, hogy a neutrínóknak tömegük legyen. A felfedezés elősegítette az anyag legbelső működésének jobb megértését, és meghatározó lehet abból a szempontból, ahogy az univerzumra tekintünk.”
McDonaldot telefonon érték el a sajtókonferenciáról, Kanadában épp hajnali négy óra volt, amikor közölték vele, hogy megkapta az elismerést. A Guardian szerint kissé álmosnak tűnt a beszélgetés során, de szavai szerint egyáltalán nem bánta, hogy felébresztették, és kifejezte köszönetét a díj odaítéléséért.
Arthur B. McDonald 2010-ben beszélt a neutrínók jelentőségéről a Queen's Egyetemen, melyről felvétel is készült, ami alább tekinthető meg.
Az 1959-ben született Takaaki Kajita a Szaitamai Egyetemen 1981-ban diplomázott, doktori disszertációját 1986-ban védte meg Tokiói Egyetemen. A részecskefizikus 1988 óta dolgozik az egyetem kozmikussugár-kutató intézetében (ICRR), amelynek Kamiokande, majd Super-Kamiokande neutrínóobszervatóriumában végzett kutatások során fedezték fel a neutrínóoszcillációt. 1999 óta a Tokiói Egyetem professzora és az ICRR igazgatója.
A 62 éves kanadai Arthur B. McDonald a pasadenai Kaliforniai Műszaki Egyetemen szerezte PhD tudományos fokozatát 1969-ben. A Princeton Egyetem professzora volt 1982 és 1989 között. A kanadai Sudbury Neutrínóobszervatóriumban folytatott tudományos kutatásai erősítették meg a kvantummechanikai jelenséget. A felfedezésért 2007-ben Benjamin Franklin-medált kapott. Jelenleg a kingstoni Queen's Egyetem professzora.
A Nobel-díj Twitter-oldalán az alábbi ábrával magyarázták a felfedezést:
Torn between identities - tau-, electron- or myon-neutrino? Neutrino means ”small neutral one” in Italian #NobelPrize pic.twitter.com/FIXl2GoB36
„Sokáig rejtély volt, hogy hová tűnnek a Napból származó elektron-neutrínók, ugyanis sokkal kevesebbet észleltek belőlük, mint amennyit a Nap tevékenysége alapján vártak. Az egyik díjazott, Arthur B. McDonald (Sudbury Neutrino Observatory Collaboration, Queen’s University, Kingston, Kanada) mutatta ki, hogy a Napból a Föld felé tartó neutrínók egy része átalakul” – fejtette ki az mta.hu-nak Horváth Dezső fizikus, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske- és Magfizikai Intézetének kutatója.Mint az mta.hu szerint hozzátette: „A másik nagy kérdés az volt, hogy miért tűnik el a földi légkörben – kozmikus sugárzás hatására – keletkező müon-neutrínók egy része. Takaaki Kajita (Super-Kamiokande Collaboration, University of Tokyo, Kashiwa, Japán) és kollégái mutatták ki, hogy ezek is megvannak, csak tau-neutrínókká alakulnak. Érdemes megemlíteni, hogy Bruno Pontecorvo olasz fizikus mindezt elméleti úton előre megjósolta.”
Korábban beszámoltunk róla, hogy a fizikai Nobel-díjra esélyesek között van a Coloradói Egyetemen dolgozó Deborah Jin, aki az ultrahideg gázokat fedezte fel. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagját, Krausz Ferencet is esélyesként emlegették. Krausz a müncheni Ludwig-Maximilians Egyetem kutatója, aki Paul B. Corkummal együtt az attoszekundumos fizika területén elértek miatt szerepelt az előzetesen említettek között. Mint megírtuk, a Thomson Reuters az attoszekundumos fizikát a leginkább Nobel-érett tudományterületek között említette.
Krausz az MTA idei közgyűlésének díszelőadásán fejtette ki, miként lehet lefényképezni a leggyorsabb mozgásokat a természetben. Az arab Nobel-díjként is emlegetett nemzetközi Fejszál király díjat is megkapta két éve természettudományos kategóriában, ahogy a rangos német Otto Hahn-díjat is. Az Mta.hu-nak az esélyesek latolgatásakor arról beszélt, hogy „nálam sokkal érdemesebbek vannak erre a magas kitüntetésre, de ettől függetlenül nagy örömmel tölt el, hogy a nevem és a csoportom által képviselt tudományterület említésre kerül ebben az összefüggésben, ez sok erőt és motivációt ad a további munkához.”
Tavaly a díjat három kutató kapta meg, akik közösen dolgozták ki, miként lehet kék LED-eket készíteni. A találmánnyal nagy teljesítményű fehér fényt sikerült kinyerni, így lehet felváltani a régebbi, több energiát elhasználó lámpákat. A díjat Isamu Akasaki, Hiroshi Amano és Shuji Nakamura érdemelték ki 2014-ben.
Csupán két nő volt, aki eddig megkapta a fizikai Nobel-díjat: Marie Curie 1903-ban, férjével, Pierre-rel, illetve Antoine Becquerellel közösen, „elismerésül azért a rendkívüli szolgálatért, melyet csoportmunkával nyújtottak a Henri Becquerel által felfedezett radioaktív sugárzás további kutatásában”. 1911-ben egyébként Curie megkapta a kémiai Nobel-díjat is. Legutóbb Maria Goeppert Mayer volt az, aki nőként az elismerésben részesült, 1963-ban. J. Hans D. Jensen és Eugene Wigner mellett kapta meg az atommag héjszerkezetével kapcsolatos felfedezéséért. Egy ember volt, aki eddig kétszer is megkapta a fizikai Nobel-díjat: John Bardeen, aki 1956-ban a tranzisztorhatás felfedezéséért, 1972-ben pedig a szupravezetés jelenségeinek elméletéért (a BCS-, azaz Bardeen-Cooper-Schrieffer elméletért) részesült benne.
Az idei elismerés átadása után egyébként volt, aki hiányolt is egy újabb női díjazottat: a tudományos könyveket jegyző Graham Farmelo szerint a sötét anyagot felfedező Vera Rubin megkaphatta volna harmadikként a fizikai Nobelt.
So disappointing that the Nobel physics people didn't award a third share of this year's Prize to Vera Rubin, pioneer of dark matter.
