Orvosi Nobel: újra reflektorfényben a trópusi betegségek

A díj üzenetértékű, a trópusi betegségek fontosságát emeli ki. Jelentőségéről kérdeztünk szakértőt.

SzE
2015. 10. 05. 17:39
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A fertőző betegségek kutatása területén elért eredményeiért William C. Campbell ír, Omura Szatosi japán, illetve Juju Tu kínai tudós kapja az idei orvosi-élettani Nobel-díjat – jelentették be hétfőn a stockholmi Karolinska Intézetben. Előbbiek készítményével fonálféreg-fertőzések, míg utóbbiéval a malária kezelhető. Utóbbi évente mintegy 200 millió embert fertőz meg, 650 ezren meg is halnak miatta, 90 százalékban Afrikában.

A hírről a nap során már beszámoltunk, most a szakértőt kértük, hogy értékelje a kutatás jelentőségét.

„A díjakat megosztottan ítélték oda a kutatók teljes munkásságáért, ami üzenetértékű. Azt mutatja, hogy a tudomány újra a trópusi betegségek felé fordul, ami nem véletlen, hiszen sok olyan betegség van, aminek gyógyszeres kezelésre és terápiája megoldásra vár. Talán emiatt próbálták meg azokat a szakembereket kiemelni, akik ezen a területen komoly munkát végeztek” – mondja Tóth Szilvia infektológus, belgyógyász és trópusi betegségek szakorvos, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház főorvosa. A Trópusi Ambulancián is dolgozó szakember mindehhez az is hozzáteszi, hogy a fertőző betegségeknek alapvetően négy jelentős csoportja van: az egyik a malária, a második tbc, a harmadik az AIDS, a negyedik pedig a „mellőzött trópusi betegségek" csoportja. Utóbbiba az Egészségügyi Világszervezet 17 betegséget sorol be, ezek közé tartozik az a kettő is, amelynek kezelését a most díjazott kutatók eredményesebbé tették. Az idei elismerések tehát fertőző betegségek négy nagy csoportjából kettőt érintettek. A hangsúly tehát a legsúlyosabb, leginkább felszámolandó kórokon van.

Az írországi Rameltonban 1930-ban született William C. Campbell a dublini Trinity College-ban diplomázott 1952-ben, majd az amerikai Wisconsin Egyetemen folytatta PhD-tanulmányait – derül ki a távirati iroda összefoglalójából. Ezt követően, 1957 és1990 között a Gyógyászati Kutatások Merck Intézetének kutatója, 1984–1990 között pedig szenior kutatója és fejlesztési, vizsgálati igazgatója volt. Jelenleg a New Jersey-i Drew Egyetem emeritus kutatója.

Omura Szatosi 1935-ben született Jamanasi prefektúrában. Diplomáját 1968-ban szerezte a Tokiói Egyetemen gyógyszertudományokból, 1970-ben pedig kémiából PhD fokozatot is szerzett. Ezt követően, 1965 és 1971 között a japán Kitaszato Intézet kutatója, 1975 és 2007 között professzora volt. Azóta az egyetem emeritus professzora.

Juju Tu 1930-ban született Kínában. A Pekingi Orvosi Egyetemen szerzett gyógyszerészdiplomát 1955-ben. Különböző tudományos fokozatokban 1965-től a hagyományos kínai orvoslással foglalkozó akadémia munkatársa.

A kitüntetettek 8 millió svéd koronával (266,3 millió forintos összeggel) gazdagodnak, a díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.

Campbell és Szatosi az Ivermectin gyógyszeres kezelés kifejlesztésével azért ért el komoly eredményt, mert ez a készítmény többek közt két súlyos, vakságot és rokkantságot is okozó trópusi betegségnél is alkalmazható. „Az egyik a nyirokcsomók és nyirokerek fájdalmas, gyulladásos duzzanatát okozó limfatikus filariázis, ami súlyosabb esetben elefantiázist, vagyis a láb, a kar vagy a herezacskó nagyfokú duzzanatát okozza. Ez stigmatizációhoz is vezet, az érintetteket kiközösítik” – emeli ki a főorvos. Mint mondja, a másik fontos betegség a folyami vakság néven emlegetett, vakságot okozó onchocerciasis. Ez tulajdonképpen a szaruhártya gyulladásos megbetegedése.

Ezek a betegségek a trópusi területeken rengeteg embert érintenek. A folyami vakság veszélyének 50 millió ember van kitéve, 18 millió fertőzöttről és 270 ezer miatta megvakult betegről tudunk. Bár a betegség 36 országban fordul elő, azok közül 30 Afrikában van, ahogyan a fertőzöttek 99 százaléka is ott él. A limfatikus filariázis mintegy 120 millió embert veszélyeztet, egyharmadukat Indiában. Mint szakértőnktől megtudtuk, az ő kezelésükben a díjazottaknak köszönhető gyógyszerek már részei a terápiás palettának, az érintetteket már kezelik velük.

A két tudós a díjat azért együttesen kapja, mert Szatosi volt az, aki a talajban élő Streptomyces baktériumokkal végzett kutatásokat, majd izolált és tenyésztett ki olyan törzseket, amelyeket hasznosnak vélt a kórokozók elleni küzdelemben. Ezek egyike lett a Streptomyces avermitilis, az új készítmény forrása. Ezt a törzset tovább vizsgálva fedezte fel Campbell a Streptomyces avermitilis hatékonyságát. Az Egyesült Államokban dolgozó tudós állatoknál mutatta ki, hogy a baktérium legyőzi a parazitákat. A készítmény kémiai módosítás után még hatékonyabb lett, ekkor nevezték át és kapta meg végleges nevét. Később ezt a gyógyszert vizsgálták embereknél az élősködők okozta betegségek elleni harcban.

Omura és Campbell felfedezései együttesen a gyógyszerek egy olyan új generációjának megalkotásához vezettek, amelyek rendkívüli hatékonysággal győzik le a paraziták okozta betegségeket. Az általuk felfedezett hatóanyag segítségével radikálisan sikerült visszaszorítani a két súlyos betegség előfordulását, de segítségével hatékonyan kezelhetők más élősködők által okozott betegségek is.

A malária kezelésében komoly eredményt elért Juju Tu az Artemisia annua hatóanyagát vizsgálta. „Ezt az ürömfélét a kínai gyógyászatban nagyon régóta használják, a kutató ennek terápiás alkalmazásán dolgozott” – mondja Tóth Szilvia. A főorvos kiemeli, hogy a neki köszönhető gyógyszer ma már forgalomban van, más készítményekhez kapcsolva használható a malária  hétköznapi gyógyszeres kezelésében. A kínai kutatót az ezt elősegítő munkáért emelték ki.

A készítmény alapanyagául szolgáló gyógynövénnyel a probléma az volt, hogy a vele kapcsolatos eredmények nem bizonyultak konzekvensnek. Emiatt Tu kifejlesztett egy tisztítási folyamatot, amelynek segítségével sikeresen vonhatta ki az Artemisa aktív összetevőjét (artemisinin). Ő volt az első olyan tudós is, aki kimutatta, hogy ez az összetevő valóban igen hatékony a malária ellen mind a megfertőzött állatokban, mind az emberekben.

Az artemisinin a malária elleni hatóanyagok egy új osztályát képviseli, amely gyorsan öli meg a maláriaparazitákat kifejlődésük korai szakaszában, ez magyarázza példátlan erejét a súlyos malária fertőzések kezelésében. Ha kombinált gyógykezelésben alkalmazzák, több mint 20 százalékkal csökkenti a betegség miatti elhalálozást. Gyerekek esetében több mint 30 százalékkal veti vissza a halálozás kockázatát.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.