Orvosi Nobel: újra reflektorfényben a trópusi betegségek

A díj üzenetértékű, a trópusi betegségek fontosságát emeli ki. Jelentőségéről kérdeztünk szakértőt.

A fertőző betegségek kutatása területén elért eredményeiért William C. Campbell ír, Omura Szatosi japán, illetve Juju Tu kínai tudós kapja az idei orvosi-élettani Nobel-díjat – jelentették be hétfőn a stockholmi Karolinska Intézetben. Előbbiek készítményével fonálféreg-fertőzések, míg utóbbiéval a malária kezelhető. Utóbbi évente mintegy 200 millió embert fertőz meg, 650 ezren meg is halnak miatta, 90 százalékban Afrikában.

A hírről a nap során már beszámoltunk, most a szakértőt kértük, hogy értékelje a kutatás jelentőségét.

„A díjakat megosztottan ítélték oda a kutatók teljes munkásságáért, ami üzenetértékű. Azt mutatja, hogy a tudomány újra a trópusi betegségek felé fordul, ami nem véletlen, hiszen sok olyan betegség van, aminek gyógyszeres kezelésre és terápiája megoldásra vár. Talán emiatt próbálták meg azokat a szakembereket kiemelni, akik ezen a területen komoly munkát végeztek” – mondja Tóth Szilvia infektológus, belgyógyász és trópusi betegségek szakorvos, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház főorvosa. A Trópusi Ambulancián is dolgozó szakember mindehhez az is hozzáteszi, hogy a fertőző betegségeknek alapvetően négy jelentős csoportja van: az egyik a malária, a második tbc, a harmadik az AIDS, a negyedik pedig a „mellőzött trópusi betegségek" csoportja. Utóbbiba az Egészségügyi Világszervezet 17 betegséget sorol be, ezek közé tartozik az a kettő is, amelynek kezelését a most díjazott kutatók eredményesebbé tették. Az idei elismerések tehát fertőző betegségek négy nagy csoportjából kettőt érintettek. A hangsúly tehát a legsúlyosabb, leginkább felszámolandó kórokon van.

Az írországi Rameltonban 1930-ban született William C. Campbell a dublini Trinity College-ban diplomázott 1952-ben, majd az amerikai Wisconsin Egyetemen folytatta PhD-tanulmányait – derül ki a távirati iroda összefoglalójából. Ezt követően, 1957 és1990 között a Gyógyászati Kutatások Merck Intézetének kutatója, 1984–1990 között pedig szenior kutatója és fejlesztési, vizsgálati igazgatója volt. Jelenleg a New Jersey-i Drew Egyetem emeritus kutatója.

Omura Szatosi 1935-ben született Jamanasi prefektúrában. Diplomáját 1968-ban szerezte a Tokiói Egyetemen gyógyszertudományokból, 1970-ben pedig kémiából PhD fokozatot is szerzett. Ezt követően, 1965 és 1971 között a japán Kitaszato Intézet kutatója, 1975 és 2007 között professzora volt. Azóta az egyetem emeritus professzora.

Juju Tu 1930-ban született Kínában. A Pekingi Orvosi Egyetemen szerzett gyógyszerészdiplomát 1955-ben. Különböző tudományos fokozatokban 1965-től a hagyományos kínai orvoslással foglalkozó akadémia munkatársa.

A kitüntetettek 8 millió svéd koronával (266,3 millió forintos összeggel) gazdagodnak, a díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.

Campbell és Szatosi az Ivermectin gyógyszeres kezelés kifejlesztésével azért ért el komoly eredményt, mert ez a készítmény többek közt két súlyos, vakságot és rokkantságot is okozó trópusi betegségnél is alkalmazható. „Az egyik a nyirokcsomók és nyirokerek fájdalmas, gyulladásos duzzanatát okozó limfatikus filariázis, ami súlyosabb esetben elefantiázist, vagyis a láb, a kar vagy a herezacskó nagyfokú duzzanatát okozza. Ez stigmatizációhoz is vezet, az érintetteket kiközösítik” – emeli ki a főorvos. Mint mondja, a másik fontos betegség a folyami vakság néven emlegetett, vakságot okozó onchocerciasis. Ez tulajdonképpen a szaruhártya gyulladásos megbetegedése.

Ezek a betegségek a trópusi területeken rengeteg embert érintenek. A folyami vakság veszélyének 50 millió ember van kitéve, 18 millió fertőzöttről és 270 ezer miatta megvakult betegről tudunk. Bár a betegség 36 országban fordul elő, azok közül 30 Afrikában van, ahogyan a fertőzöttek 99 százaléka is ott él. A limfatikus filariázis mintegy 120 millió embert veszélyeztet, egyharmadukat Indiában. Mint szakértőnktől megtudtuk, az ő kezelésükben a díjazottaknak köszönhető gyógyszerek már részei a terápiás palettának, az érintetteket már kezelik velük.

A két tudós a díjat azért együttesen kapja, mert Szatosi volt az, aki a talajban élő Streptomyces baktériumokkal végzett kutatásokat, majd izolált és tenyésztett ki olyan törzseket, amelyeket hasznosnak vélt a kórokozók elleni küzdelemben. Ezek egyike lett a Streptomyces avermitilis, az új készítmény forrása. Ezt a törzset tovább vizsgálva fedezte fel Campbell a Streptomyces avermitilis hatékonyságát. Az Egyesült Államokban dolgozó tudós állatoknál mutatta ki, hogy a baktérium legyőzi a parazitákat. A készítmény kémiai módosítás után még hatékonyabb lett, ekkor nevezték át és kapta meg végleges nevét. Később ezt a gyógyszert vizsgálták embereknél az élősködők okozta betegségek elleni harcban.

Omura és Campbell felfedezései együttesen a gyógyszerek egy olyan új generációjának megalkotásához vezettek, amelyek rendkívüli hatékonysággal győzik le a paraziták okozta betegségeket. Az általuk felfedezett hatóanyag segítségével radikálisan sikerült visszaszorítani a két súlyos betegség előfordulását, de segítségével hatékonyan kezelhetők más élősködők által okozott betegségek is.

A malária kezelésében komoly eredményt elért Juju Tu az Artemisia annua hatóanyagát vizsgálta. „Ezt az ürömfélét a kínai gyógyászatban nagyon régóta használják, a kutató ennek terápiás alkalmazásán dolgozott” – mondja Tóth Szilvia. A főorvos kiemeli, hogy a neki köszönhető gyógyszer ma már forgalomban van, más készítményekhez kapcsolva használható a malária  hétköznapi gyógyszeres kezelésében. A kínai kutatót az ezt elősegítő munkáért emelték ki.

A készítmény alapanyagául szolgáló gyógynövénnyel a probléma az volt, hogy a vele kapcsolatos eredmények nem bizonyultak konzekvensnek. Emiatt Tu kifejlesztett egy tisztítási folyamatot, amelynek segítségével sikeresen vonhatta ki az Artemisa aktív összetevőjét (artemisinin). Ő volt az első olyan tudós is, aki kimutatta, hogy ez az összetevő valóban igen hatékony a malária ellen mind a megfertőzött állatokban, mind az emberekben.

Az artemisinin a malária elleni hatóanyagok egy új osztályát képviseli, amely gyorsan öli meg a maláriaparazitákat kifejlődésük korai szakaszában, ez magyarázza példátlan erejét a súlyos malária fertőzések kezelésében. Ha kombinált gyógykezelésben alkalmazzák, több mint 20 százalékkal csökkenti a betegség miatti elhalálozást. Gyerekek esetében több mint 30 százalékkal veti vissza a halálozás kockázatát.