Összecsap a bolygónkra ható két legnagyobb erő

Hiába riogatják az emberiséget a közelgő kis jégkorszakkal, Szépszó Gabriella éghajlatkutató már látja, mi lesz a nagy harc vége.

Ezeket a hatásokat a ma élő ember onnan tudja, hogy elmegy olyan helyekre, ahol földtörténeti időtávlatban a változások nyomai konzerválódnak, ilyenek például az Északi- és a Déli-sarkvidék jégmezői. A jégfuratmintákban oxigén- és szénizotópos vizsgálatokat hajtanak végre, amivel többek között a légkör korábbi összetételére tesznek becslést. Ezekről a klímarekonstrukciókról azonban tudni kell, hogy jóval bizonytalanabbak, mint hogy a kerti hőmérő segítségével mindennap megmérjük, hány fok van.

Hogy konkrétan Magyarországon honnan tudjuk, mikor hány fok volt korábban, abban a közvetett források segítenek sokat: méréseink szintén csak a XIX. század közepe óta vannak, de a korábbi évszázadokról rendelkezésre állnak mezőgazdasági leírások vagy időjárási eseményeket megörökítő képzőművészeti alkotások, a paleoklimatológia pedig például a fák évgyűrűi alapján tesz következtetéseket az éghajlat múltjára.

És akkor jöjjön a jég és az ember harca! Felfűti-e a légkört 2030-ra annyira az üvegházgázok kibocsátása, illetve a földtörténet természetes folyamatai, hogy feltartóztassa a jövendölt kis jégkorszakot?

– Ha a globális klímamodellek eredményeit nézzük, akkor minden arra mutat, hogy melegedéssel kell számolnunk, és ez fokozatos lesz a következő száz évben. Ez azt jelenti, hogy 1-5 fokkal lesz melegebb az évszázad végére. Azért nem mondhatunk ennél pontosabbat, mert nem tudjuk még, milyen lesz addigra az ember tevékenysége a kibocsátás tekintetében. Amit viszont eddig a légkörbe juttattunk, az még legalább száz évig ott is lesz és kifejti hatását – nyomatékosítja a szakember, aki szerint az említett hőmérséklet-emelkedés arányos része már akkor is mérhető lesz, amikorra a korábban citált tudós jegesedést jósol. Szépszó azt is mondja, hogy ez a melegedés Magyarországra nézve 1-3 fokos lehet, főként nyáron és ősszel lesz melegebb.

– Ezek a becslések a jelenlegi tudásunkat tükrözik, azonban számos területen folynak olyan kutatások, amelyek ezt módosíthatják. Például kérdéses az Atlanti-óceán Golf-áramlatának jövője, aminek a lassulásáról nagyon keveset tudunk, a jelenlegi számítások nagyban eltérnek egymástól. Ennek hátterében az óceáni folyamatok leírására használt különböző modellek eltérései állnak, például egyik a sótartalom változásának, másik a felszíni hőmérséklet alakulásának tulajdonít nagyobb jelentőséget. De visszatérve a naptevékenység gyengülésének és a több összetevős felmelegedésnek a „harcára”, teljesen természetes egy olyan tendenciózus hőmérséklet-emelkedés, amiben „fűrészfogakként” hidegebb periódusok jelennek meg. Ez az éghajlati rendszerünk természetes változékonyságából ered, s a múltban is volt rá számos példa – foglalja össze az éghajlatkutató, aki szerint az a „néhány millió év, amiben most vagyunk”, egy melegedő időszak. Annak meghatározására azonban nem vállalkozna, hogy egy esetleges lehűlés segít-e majd az ember küzdelmében, amit most saját szennyezése ellenében kifejteni látszik, a nemzetközi klímacélok szerint.

Barack Obama amerikai és Hszi Csin-ping kínai elnök tavalyi találkozója alkalmával károsanyag-kibocsátással kapcsolatos egyezség született: Kínában a tervek szerint 2030 körül tetőzik az üvegházhatású gázok kibocsátása, és csak azt követően kezdődhet folyamatos csökkentése. Az USA azt vállalta, hogy 2025-re a 2005. évi szint 26-28 százalékával fogja vissza a kibocsátást.

Szépszó Gabriellától már csak arra a nem mellékes válaszra voltunk kíváncsiak, hogy az éghajlatkutatók foglalkoznak-e olyan modellszámításokkal is, amelyek integráltan veszik figyelembe a bejelentett jegesedést és a felmelegedés változóit:

– Az éghajlati rendszernek az antropogén tevékenységre adott válaszát leíró jelenlegi modellek is figyelembe veszik a naptevékenység hatását, de ahogy azt említettem, ezt egy egyszerűsített formában teszik.

Hogy a világ döntéshozói milyen számításokra támaszkodnak, amikor a klímacélokat meghatározzák, arról a kutató azt mondja, hogy többnyire az IPCC jelentéseire hivatkoznak.

Az IPCC az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete, 5-7 évente készít jelentéseket az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos eredményekről, valamint a változások jelenlegi és várható hatásairól. A jelentéseket szakemberek állítják össze a lektorált folyóiratokban publikált tudományos eredmények szintetizálásával. A legutóbbi (ötödik) jelentés 2014-ben jelent meg, melynek döntéshozói összefoglalóját 2014 őszén tárgyalták meg és fogadták el a kormányok képviselői. A tárgyalásokon általában döntés-előkészítők vesznek részt, akik elsősorban a saját országuk érdekeit képviselik a szöveg jóváhagyásakor vagy módosításakor. A végleges szöveg kialakítása éppen ezért egy hosszadalmas, vitákkal terhelt folyamat. Így végeredményben a döntéshozók asztalára egy szakemberek által összeállított, de döntés-előkészítők által elfogadott anyag kerül.

A jelentés szerint az elkövetkező évtizedekben ezek szerint alapjaiban változik meg a világ, amit ma ismerünk, mindez a globális felmelegedés okozta klímaváltozás miatt.

Azért érdemes elgondolkodni azon, hogy ha a földtörténet egy felmelegedő korszakába csöppent az ember, akkor miért nem veszi tudomásul, hogy alkalmazkodnia kell a természet rendjéhez, és inkább olyan technológiákon dolgozzon, amely évtizedek vagy évszázadok múlva is élhetővé teszik számára a bolygót. Az éghajlatváltozással „természetesen” ki fog pusztulni sok-sok élőlény is, de lesznek, amelyek strapabírók maradnak és túlélnek. És igaz az is: melegebb földtörténeti időkben az ember még nem létezett, és bár remekül belakta Hollandiát vagy New Yorkot, erről majd biztosan le kell mondania, vagy ki kell találnia valamit.

...vannak ilyenek az éghajlatkutatásban is.

A klímakutatás főáramlata és a szkeptikusok között vita van arról, hogy pontosan mi és hogyan okozza a globális felmelegedést. A szakemberek többsége egyetért azzal, hogy a fokozatosan túlpörgő melegedést a légkörbe kerülő egyre több üvegházhatású gáz váltja ki, és ennek egyik oka az ember és a technológia. A nemzetközi vitának 2007 óta magyar szereplője is van dr. Miskolczi Ferenc légkörfizikus, a NASA volt munkatársa személyében, aki – erős leegyszerűsítéssel – azt állítja: nem vezet az üvegházhatás erősödéséhez és további melegedéshez az, ha még több szén-dioxidot engedünk a levegőbe, ezt 1948 és 2008 között vett adatokkal részletesen ki is mutatta. Miskolczi szerint a jelenleg használt éghajlati modellekben elméleti hibák vannak a sugárzási folyamatok leírásában. A bírálók szerint viszont Miskolczi alaptalanul vezet be új törvényt a légkör hőháztartásáról, mivel nem veszi figyelembe a meteorológiai adatsor hibáit, amelyre elméletét alapozza.