Paleontológusok csütörtökön ismertették egy ásatás eredményét, amelynek során egy hajdani tó part menti lerakódásaiban egy erdei őselefánt maradványait találták meg, köztük egy teljes egészében fennmaradt agyart és egy bordát. A bordán apró vágások nyomai látszanak, amelyeket a kutatók szerint ősemberek ejthettek rajta kőszerszámaikkal.
A vágásokból kutatók azt olvasták ki, hogy a környéken élő ősemberek röviddel az elefánt halála után levagdoshatták a húst a bordáiról. További vizsgálatokra van szükség annak megállapítására, hogy az elefántot valóban elejtették-e vagy az emberek csak egy döglött állatból lakmároztak. A helyi paleontológiai kutató- és élményközpont, a Paläon vezetője, Florian Westphal szerint „nem is kétséges, hogy a világ legkorábbi elefántvadászatával van dolgunk”.
A Paläon adatai szerint a szóban forgó időben Schöningen környékét sűrű, tölgy- és égerfákból álló vegyes lomberdő borította, az átlaghőmérséklet 1,5 százalékkal volt magasabb a jelenleginél, a folyókban és a tavakban vízi bivalyok dagonyáztak, mindenfelé medvék, farkasok, kardfogú macskafélék, sőt oroszlánok portyáztak, a fák közt pedig erdei elefántok csörtettek.
Felmerül azonban a kérdés, hogy a korabeli emberféle, a Homo heidelbergensis egyszerű eszközeivel képes volt-e vadászni az őselefántokra? Az Alsó-szászországi Tartományi Műemlékvédelmi Hivatal (NLD), a Tübingeni Egyetem és a Paläon kutatói rámutatnak, hogy ezek az állatok agresszívak és nagyon veszélyesek lehettek, a fából készült fegyverek nem hatolhattak át könnyen a vastag bőrükön. Egy erdei őselefánt elejtéséhez a vadásznak nagyon meg kellett közelítenie a vadállatot.
Az NLD kutatója, Thomas Terberger szerint viszont az ősemberek csoportban vadászhattak elefántra, tűszúrásszerű támadásaikkal kifáraszthatták az állatot, és igenis lehetséges volt elefántra vadászni olyan egyszerű fegyverekkel, mint a Schöningenben talált fadárdák. A schöningeni külszíni barnaszénbányában az 1990-es években olyan hajítódárdákat találtak, amelyek csak néhány ezer évvel későbbiek az elefántmaradványoknál. Az emberiség legősibb ismert, teljes egészében fennmaradt fafegyvereinek megtalálása annak idején régészeti szenzációnak számított.
